Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
108 SZABÓ ÉVA ESZTER sült Államokba történő bevándorlás érdekében, rögtön elvesztette az állását, ellenségnek bélyegezték, árulónak és ellenforradalmárnak kiáltották ki, és a kubai társadalom férgeinek (gusanos) vagy söpredékének (escoria) titulálták őket.3 2 Ezen kívül kemény mezőgazdasági munka végzésére kötelezték őket, gyakran az otthonuktól távol, jelentéktelen fizetésért és börtönhöz hasonló körülmények között kellett dolgozniuk, továbbá minden tulajdonukat elkobozták, mielőtt kiengedték volna őket az országból. így hát politikai büntetésnek voltak kitéve azért, mert tiltakozásukat fejezték ki kivándorlási szándékuk bejelentésével, és valóban menekültnek érezték magukat.3 3 Egyetlen mexikói vagy dominikai állampolgár sem volt ilyen diszkriminációnak kitéve a saját hazájában a bevándorlási vízum iránti kérelem benyújtása miatt. Pedraza ekképpen foglalja össze a helyzetet: „A kubai exodus [...] kiváltó oka nemcsak a kubai forradalmi változások által okozott trauma volt, vagy akár azok a gazdasági nehézségek, amelyeket az új gazdasági berendezkedés által teremtett hiány és a kereskedelmi embargó által okozott bezártság idézett elő, hanem az is, hogy Kuba képtelen volt tolerálni a másképpen gondol-' kodókat. A kubai forradalom egyszerűen emigrációba kényszerítette a belső ellenzéket."3 4 Ekképpen egy egész politikai migrációs rendszer lendült mozgásba, amelyet mind a kubai, mind az amerikai kormány kihasznált.3 5 Mindazonáltal fontos hangsúlyoznunk, hogy ha a belső ellenzék emigrációba kényszerítése hosszú távon pozitív hatással volt is a Castro-rendszer konszolidációjára és stabilitására, a potenciális ellenzék, vagyis a politikailag csalódottak és a gazdasági szempontból elégedetlenek „exportja" nem történhetett volna meg az Egyesült Államok folyamatos fogadókészsége és támogatása nélkül. Valójában a kubai kivándorlást a hidegháború szinte teljes időszakában támogatták az amerikaiak. Még akkor is, amikor Castro bezárta a kapukat a kivándorlók előtt, mint például az 1962-től 1964-ig, az 1973-tól 1980-ig és az 1985-től 1987-ig terjedő időszakokban, a migráció mindenféle egyéb illegális módon folytatódott, amellyel szemben az Egyesült Államok nem támasztott akadályokat. A disszidenseket nem csupán bátorították, hanem azok az egymást követő amerikai kormányzatok teljes körű támogatását is élvezték. A kubaiakkal szemben alkalmazott nagylelkű és kivételes bevándor-32 Erről a kérdésről Id. Luis Aguilar León, a Georgetown University professor emeritusának véleményét. Idézi González-Pando: i. m. 39. 33 Az kivándorlást akadályozó intézkedésekkel kapcsolatban ld. Edwin M. Martin: U.S. Outlines Policy Toward Cuban Refugees. Department of State Bulletin, June 24, 1963. 983-984.; José Lianes: Cuban Americans: Masters of Survival. Cambridge (Mass.), ABT Books, 1982. Különösen 93-94.; Pedraza: i. m. 418., 430.; Lorrin Philipsen - Rafael Llerena: Freedom Flights. New York, Random House, 1980. 197.; Jorge I. Dominguez: Cooperating... I. m. 37., 53-55.; González-Pando: i. m. 21. Ld. még 93. lábjegyzet. Az 1980-1990-es években arról érkezett jelentés, hogy a Forradalmi Védelmi Bizottságok - egy 1960-ban alapított tömegszervezet, amelynek feladata a rendszer iránti lojalitás betartatása, továbbá a potenciális ellenforradalmárok felügyelése és megbüntetése volt, és amely az 1980-as években Kuba felnőtt lakosságának mintegy 80%-át tagjai között tudhatta - „elutasító gyűléseket" hívtak össze, hogy nyilvánosan becsméreljék, megalázzák és megbüntessék azokat, akik ki akarnak vándorolni Kubából. Ld. Packenham: i. m. 163.; Juan M. del Águila: Cuba: Dilemmas of a Revolution. Boulder, Westview Press, 1984. 154-156. 34 Pedraza: i. m. 430. 35 További részletekért ebben a témában ld. Silvia Pedraza-Bailey: Political and Economic Migrants... I. m.
