Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szvák Gyula - Jevgenyij Anyiszimov: IV. Iván - I. Péter (Ism.: Sashalmi Endre) 1055

TÖRTÉNETI IRODALOM 1055 rint esztétikailag is igényesebb (de legalábbis a klasszikus ízléshez közelebb álló) és a lábjegyzetek révén a tudományos igényű használat szempontjából is kedvezőbb első kiadású példányokat. Az új kiadást ugyanakkor jó szívvel ajánlom a szélesebb olvasóközönségnek és az egyetemi hallgatóknak, hiszen számukra kevésbé zavaróak azok az apró hiányosságok, amelyekre fentebb utaltam, bár egy nyomós érv amellett szól, hogy számukra is érdemesebb a régi kiadást választani, a világhálón rákeresve megállapíthattam ugyanis, hogy az antikvár példányok jóval kedvezőbb áron szerezhetők be. Végül rpeg kell jegyeznem, hogy magam is a sors igazságtalan fintorának tartom, ha annak idején nem jelent meg elismerő recenzió az első kiadás kapcsán, most pedig szigorú bírálattal kell szembesülniük a kötet munkatársainak, de észrevételeimmel csakis a második kiadáshoz kapcsolódhattam. Mészáros Kálmán Szvák Gyula - Jevgenyíj Anyiszimov: IV. IVÁN - I. PÉTER Pannonica Budapest, 2004. 325 o. A fekete-fehér sorozatban rendhagyó kötetnek tekinthető a szerzőpáros írása, hiszen a korábbi párhuzamos életrajzok helyett, most nem két kortárs történelmi személyiségről, hanem az orosz történelem két leginkább vitatott uralkodójáról kapunk képet. Maga a párhuzamba állítás Szvák Gyula esetében nem előzmény nélküli, hiszen akadémiai doktori értekezése, melyet IV. Iván és I. Péter utóélete (Bp. 2001, Ruszisztikai Könyvek VIII.) címen publikált, éppen a két cár historiográfiai értékelésének kérdésével foglalkozott. A téma korábbi monografikus feldolgozásából, valamint a sorozat profiljából adódik tehát, hogy a párhuzam kérdését a szerző ehelyütt csak a könyv utolsó fejezetében („Egyik kutya, a másik..") taglalja. Szvák szerint az összehasonlítás lényege abban a történeti problémafelvetésben ragadható meg, hogy vajon a „18. század első negyede egy új, »európai« fejlődési típusú nagyhatalom születése, vagy a 16. században kialakult autokratikus államnak az adott kor követelményeihez illeszkedő megszilárdítása" volt-e. A szerző úgy foglal állást, hogy az „autokratikus uralmi rendszer" folytonossága, nem pedig a „modernizációs kísérlet" miatt van létjogosultsága az összevetésnek. A „totalitárius rendszer" kontinuitásának kérdése számára ugyanis sokkal fontosabb, mint azok a párhuzamok, amelyek a két uralkodó között a személyiségjegyek, valamint személyes sorsuk alakulása terén fellelhetők. A IV. Iván című írás alapvető előzményét a szerző részéről az Iván a Félelmetes című könyve jelenti (Bp. Gondolat, 1985), mely a magyar irodalomban elsőként foglalkozott a cár uralkodásának kritikai elemzésével. Jelen írása igen sokat merít a korábbi kötetből, de a műfajból adódik, hogy ezúttal kimaradtak a Moszkvai Oroszország társadalmi sajátosságait taglaló részek, valamint az összehasonlítás szempontjából kevésbé releváns momentumok, ugyanakkor beépültek a legújabb szakirodalom eredményei. IV Iván uralkodásának és ezen belül az opricsnyinának a megítélésében nem változott Szvák álláspontja: irracionális intézkedésnek tartja az ország területi megosztását és a vele járó kegyetlenkedéseket, ugyanakkor egyik lehetséges motivációként elfogadja A. L. Jurganov azon véleményét, hogy a rendszernek lehetett vallási indíttatása is. Eszerint „az 1560-as években az orosz társadalom eszkatológikus rémületben élt", s mivel „a világvége mégsem jött el, a cár így maga vette kezébe a dolgot és nekilátott az alattvalók lelkének megtisztításához", mégpedig „evilági eszközökkel." Jevgenyij Anyiszimov a Nagy Péterrel foglalkozó történészek nemzetközi szaktekintélye. 1989-ben megjelent könyve, A péteri reformok időszaka , melyet hamarosan angol nyelvre is lefordítottak, a Péterről szóló értékelések revizionista korszakának kezdetét jelentette a szovjet és posztszovjet történetírásban. Az itt ismertetendő mû azonban egy teljesen más írás: a műfajnak megfelelően eltérő koncepció szerint építkezik. Anyiszimov könyvének megjelentetése már önmagában is üdvözlendő, hiszen Nagy Péterről már régóta hiányzott egy nagyobb lélegzetű magyar nyelvű feldolgozás. Niederhauser Emil 1967. évi munkája óta életrajz jellegű publikáció nem látott napvilágot Péterről, bár uralkodásáról összefoglaló jelleggel képet kaphatott a magyar olvasó az Oroszország története (Bp. 1997.) című (több szerzős) kötetből, ugyancsak Szvák Gyula jóvoltából. Anyiszimov műve tehát hiánypótló a magyar nyelvű ruszisztikai szakirodalomban. A gördülékeny magyar fordítás Kutyina Olga és Kozma András munkáját dicséri, s ez minden bizonnyal hozzájárul majd a könyv népszerűsítéséhez.