Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth István György: Politique et Religion Dans la Hongrie du XVII" Siécle. Lettre des Missionnaires de la Propaganda Fide (Ism.: Kecskés Gusztáv) 1049

TÖRTÉNETI IRODALOM 1049 külpolitikai megfontolások jelentek meg, amelyekkel kapcsolatban mind financiális, mind politikai megfontolások miatt a városi érdekeket feláldozták a nemesség megnyerése érdekében. Az egyre növekvő terhek, amelyeket a városok viselni képesek voltak —· még ha a korszak végén gyakran eladósodás árán is — ellentmondanak a városok kora-újkori süllyedéséről, elszegényedéséről szóló elméletnek. Súlyos gondok inkább a 17. század végére jellemzőek. A korszak városfejlődését az egész Európára jellemző centralizációs folyamat, a háborúk során fellépő kedvezőtlen gazdasági körülmények határozták meg. Ε korszakban Európában is csak a nagy külkereskedelmi központok tudtak tovább virágozni — ilyen Magyarországon nem volt —, a városok gazdasági erejüket, népességüket tekintve hanyatlottak, vagy stagnáltak, autonómiájuk mindenütt az állam központosító törekvéseinek esett áldozatául. Ez történt Magyarországon is, ezt a hatást a török hódítás és az ellenük vívott háború felerősítette, illetve némileg halasztotta, amennyiben a központosító törekvések a 16-17. században sokkal kevésbé tudtak érvényesülni, mint a 18. században, főleg annak második felében. Azaz Németh Istvánnak sikerült a korábbinál alaposabb, árnyaltabb, általánosabb érvényű képet adni a kora újkori magyarországi városfejlődésről, és ez nem kis eredmény. Bácskai Vera Tóth István György: POLITIQUE ET RELIGION DANS LA HONGRIE DU XVII SIÈCLE. LETTRE DES MISSIONNAIRES DE LA PROPAGANDA FIDE Paris, Honoré Champion Éditeur, 2004, 446 p. Változó intenzitással ugyan, de az 1860-as évek óta megfigyelhető a francia tudományos t körök érdeklődése Kelet-Közép-Európa iránt. A térségünkkel foglalkozó számos jelenleg is futó társadalomtudományi projekt, készülő doktori disszertáció és egyetemi szakdolgozat mellett — a ' néhány hete fiatalon elhunyt — Tóth István György dokumentumkötetének megjelenése is bizonyítja az utóbbi időben tovább erősödő figyelmet. A szerző több mint két évtizede foglalkozik a 17-18. század magyar művelődéstörténetével. A közelmúltban védte meg kiváló minősítéssel akadémiai doktori értekezését, amelyben bőséges válogatást adott a három részre szakadt Magyarország katolikus misszionáriusainak Rómába küldött leveleiből. Tóth István György munkája során nem csupán e leveleket kutatta fel és jelentette meg, de kísérletet tett e misszionáriusok pályájának felvázolására is. A dokumentumok legnagyobb része a Szentszéknek a missziók munkáját az egész világon koordináló szerve, a Hitterjesztés Szent Kongregációja — népszerű latin nevén a Propaganda Fide — történeti levéltárából származik. A leveleket évszázadokig a kongregáció római székházában, a Propaganda-palotában tárolták. Míg az Erdélyben vagy az egykori hódoltsági területeken őrzött irattárak nagyrészt megsemmisültek, Rómában kitűnő állapotban megmaradtak a törökkor megismerése szempontjából így különösen fontossá vált misszionáriusi beszámolók. Még a Napóleon császár által elrendelt Párizsba költöztetés és a pápai állam 1870. évi bukását követő átmeneti zűrzavar sem okozott kárt. Ε szerencsés sorsú iratanyagból származó legérdekesebb dokumentumok jelentek meg Tóth István György gondozásában és alapos bevezetésével Franciaországban is. A kutatás számára mindeddig ismeretlen iratok számos új információval szolgálnak a 16-17. századi magyar katolikus egyház történetére vonatkozóan. A misszionáriusok leveleiből kiviláglik például, hogy a török hódoltsági területeken élő magyarok között jelentős katolikus elem maradt fenn, ami a korabeli hittérítőket is meglepte. Ε katolikus csoportok ugyanis az egyházi hatóságoktól az oszmán előrenyomulás miatt elhagyatva, zömében protestáns környezetben éltek. Annak ellenére ragaszkodtak katolikus hitvallásukhoz, hogy püspökök nem tartózkodtak a térségben és igen kevés volt a pap. Ε hívek a katolikus hit alapjait is alig ismerték. Mint ismeretes, a római egyház a 17. században kezdett erőteljesebben fellépni hazánkban a katolicizmus megerősítése érdekében. Magyarország törökök által uralt és erdélyi részeire V Pius pápasága idején érkeztek az első Rómából küldött misszionáriusok, akiknek beszámolói erőteljesen felhívták a Hitterjesztés Szent Kongregációjának figyelmét térségünkre. A fennmaradt iratok tanúsága szerint az 1622 és 1650 közti periódus különös jelentőséggel bír: a Habsburgok és a Fényes Porta közötti béke viszonylag kedvező helyzetet teremtett a misszionáriusok számára a török uralom