Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus (Ism.: Varga Szabolcs) 1050

1050 TÖRTÉNETI IRODALOM alatt álló területeken is. Szintén erre az időszakra esik Francesco Ingolinak (157871649), a Sacra Congregazione de Propaganda Fide titkárának tevékenysége. Tóth István György kutatásai kiderítették, hogy Ingoli — aki fáradhatatlan buzgalommal annotálta a misszionáriusi levelek százait, és készítette elő a testület határozatait — a magyar katolikus egyház történetének egyik legjelentősebb alakja volt. A közzétett források utalnak a katolikus hittérítő tevékenységen belüli ellentmondásokra is, nevezetesen a jezsuiták és a bosnyák ferencesek szembenállására. A jezsuiták 1612-ben kezdtek tevékenykedni a hódoltsági területeken, missziókat alapítva Belgrádban, Pécsett és a temesvári térségben. Nem fogadták azonban el a Hitterjesztés Szent Kongregációjának gyámkodását, amely az ő ellenőrzésükkel a bosnyák ferenceseket bízta meg. A rivalizálás csökkentette a hittérítő tevékenység hatékonyságát. Az 1572 és 1707 között keletkezett, 46 közölt dokumentum a korábban ismert forrásoknál gazdagabban, életszerűbben — sokszor mintegy alulnézetből — mutatja be a korbeli magyar társadalmat. Megismerhetjük belőlük a három részre szakadt Magyarország katolikus misszióinak egyházi beágyazottságát, a misszionáriusok útvonalait, felettes hatóságait, valamint a konstantinápolyi, dalmáciai, lengyelországi és a moldvai missziók eddig kevéssé ismert jelentőségét. A közzétett levelek segítenek a kora újkori demográfiai és nemzetiségi viszonyok feltérképezésében is. Képet adnak az analfabétizmusról, az iskolai viszonyokról, a templomi képek és szobrok befogadásáról, a járványokról, éhínségekről, a népi hitvilágról, a hódoltsági és erdélyi társadalom tagozódásáról, valamint hatóságaik működéséről is. A misszionáriusok beszámolóikban természetesen nem feledkeztek meg a kor emberét oly közelről érintő hadieseményekről sem: olvashatunk például I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és a trónkövetelő Bethlen István párharcáról, Kemény János fejedelemnek a török pasával vívott küzdelméről, sőt a kisebb török-tatár rajtaütésekről is. Vagyis a Kelet-Közép-Európát tanulmányozó művelődés-, egyház-, politika- és társadalomtörténet, sőt még a hadtörténet is kitűnően hasznosíthatja Tóth István György Franciaországban megjelent könyvét. A kötet alkalmazhatóságát növeli az egyes olasz vagy latin nyelvű dokumentumok tartalmának francia nyelvű összefoglalása a dokumentumok elején és a lábjegyzetelés, továbbá a nemzetközi bibliográfia, s a névmutatón túl a „témák jegyzéke". A Franciaországban közreadott ι misszionáriuslevelek kritikai kiadásban, bővebb jegyzetanyaggal a Misszionáriusok levelei Magyarországról és Erdélyről (1572-1717). 1-II1. című forráskiadványban (Budapest-Roma, Római Magyar Akadémia és az MTA Történettudományi Intézete, 2002-2003 /Bibliotheca Academiae Hungáriáé - Roma Fontes IV/) az eredeti szövegükkel, olasz nyelven is olvashatók. Kecskés Gusztáv Molnár Antal: MEZŐVÁROS ÉS KATOLICIZMUS Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században (METEM Könyvek 49.) Budapest, 2005. 322 oldal. Már a szerző címválasztásából is kitűnik a kora újkor ismerői számára, hogy nem előzmények nélkül való Molnár Antal az egri püspökség hódoltsági területein működő katolikus intézmények 17. századi történetét feltáró monográfiája. A mezőváros és katolicizmus fogalompár az éppen tíz évvel ezelőtt Szakály Ferenc tollából napvilágot látott Mezőváros és reformáció című munkára reflektál, és teszi ezt olyan mélységben, amelyre eleddig nem volt példa. Szakály emelte fel az empíria szintjére azt az alapkutatások nélkül megfogalmazott tételt, miszerint a török hódítással párhuzamosan a reformáció térhódítása törvényszerűen a mezővárosok öntudatos polgársága szabad döntésének volt köszönhető. Ez szinte kimondatlanul az evolucionista történetírás hagyományos felfogásába illett bele, amely szerint a középkor végére kiüresedő katolikus egyházat, amelytől a hívek tömegesen fordultak el, egy új, egy jobb vallási irányzat váltotta fel, amely minőségileg magasabb szintű hitéletet tudott nyújtani. Hiába fogalmazta meg ezzel a leegyszerűsített képpel szembeni kételyeit Pásztor Lajos már 1940-ben, véleményével mind ez ideig szinte egyedül maradt. Molnár Antal is az alaptétel helyességét kérdőjelezte meg, amikor német történetírói minták alapján egy új megoldási javaslattal állt elő a Mezőváros és katolicizmus című munkájában. Ő a Heinz Schilling által kidolgozott felekezetképződés (Konfessionsbildung) és a felekezeti jellemzők az élet minden területén való kiterjedése (Konfessionaliesierung) elméletét ültette át magyar viszonyokra. Molnár szerint — Pásztor Lajos és legújabban Péter Katalin kutatásai alap-