Századok – 2005
FIGYELŐ - Varga Szabolcs: A 15-17. századi horvát történelem kutatásának új irányairól (1990-2004) 1035
FIGYELŐ 1037 metszetet adnak a horvát késő közép- és kora újkori történelem kutatásáról, és örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy nyelvi problémák egyre kevésbé hátráltatják a munkát. A magyar szerzők közül egyre többen használják a horvát szakirodalmat, és számos fiatal horvát történész végzett posztgraduális tanulmányokat a budapesti Közép-Európai Egyetemen (CEU), aminek köszönhetően legalább a magyar szakirodalmat megismerhették. Összességében megállapítható, hogy a magyar történészek 1526 előtti témák esetén erősen koncentrálnak Szlavóniára, a középkori Horvátország, vagy Dalmácia területére viszont kutatásaik csak ritkán terjednek ki.9 Pálosfalvi Tamás az, aki Mályusz Elemér és Engel Pál10 munkáját folytatva levéltári források alapján próbálja a 15. századi Szlavónia helyzetét meghatározni a Magyar Királyságon belül.1 1 Ugyancsak a két nagy történészegyéniség nyomdokán indult el Nógrády Árpád, aki a sajátosjogállású szlavón nemességhez tartozó Szerdahelyi család birtoktörténetének egy fejezetét írta meg. Csak remélhetjük, hogy sok hasonló mikrotörténeti tanulmány után egyszer elkészül egy monográfia a középkori Szlavónia település- és birtoktörténetéről. Ez vezethetne el bennünket oda, hogy képesek legyünk arra a kérdésre válaszolni, hogy 1526 előtt valójában mi is Szlavónia? Területileg, népesség alapján, vagy jogilag körülhatárolt területről van-e szó, és milyen folyamatoknak köszönhetően vált belőle regnum a 16. század folyamán? \ Ennek a kérdésnek egy fontos aspektusát tárta fel Tringli István, aki az 1481. évi szlavón közgyűlés feldolgozásával érdekes adalékokkal szolgált a késő í középkori közigazgatás történetéből.1 2 A Jagelló korszakból az elmúlt években I Szlavóniával kapcsolatos tanulmány még E. Kovács Péter tollából jelent meg. Ο ismertette a. grebeni váruradalom összeírását,13 majd a szlavóniai Bakócz-birtok mindennapjainak megismerhetőségéről készített tanulmányt,1 4 valamint az osztrák rendek Horvátországnak nyújtott segítségének kezdeti időszakáról értekezett,1 5 pontosítva a Mohács előtti Szlavóniáról ismerteket. Mindezek ellenére még nem vállalkozott senki arra, hogy feldolgozza a horvát-magyar viszonyt a 15. században, és Szlavónia késő középkori részletes fogalmának definiálásával 9 Üdítő kivétel Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Budapest 1998. 233-245. 10 Engel Pál azon kevés magyar történészek egyike volt, aki már nagyon korán fontosnak tartotta, hogy horvátul is publikáljon, valamint, hogy ismerje a horvát szakirodalmat, és ezzel úttörőnek számított. Eletében horvátul megjelent utolsó munkája: Neki problemi bosansko-ugarskih odnosi Zbornik Odsjeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesine i drustvene znanosti Hrvatshe akademije znanosti i umjetnosti 16. (1998) 57-73. Halála után jelent meg Posjedi ivanovaca u Ugarskoj potkraj srednejega vijeka című munkája. Scrinia Slavonica 2. (2002) 473-486. A horvát történésztársadalom olyannyira elismerte, hogy Damir Karbic nekrológot közöl róla. Karbic, Damir: Pál Engel (1938-2001) Scrinia Slavonica 2. (2002) 470-473. 11 Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: Küzdelem Szlavóniáért (1440-1448). Századok 134. (2000) 49-66., Uő: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon. Uo. 135. (2001) 428-472., Uő: Slavonski banovi u 15. stoljecu. In: Hrvatsko-madarski odnosi i. m. 45-51. 12 Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére, i. m. 291-319. 13 E. Kovács Péter: A grebeni uradalom 1522-es összeírása. Uo. 131-173. 14 Uő: Svakodnevnica na jednom veleposjedu u Slavoniji u 15. st. In: Hrvatsko-madarski odnosi i. m. 81-89. 15 Uő: Ferdinánd főherceg és Magyarország (1521-1526) Történeti Szemle XLV (2003) 25-15
