Századok – 2005
KISEBB CIKKEK - Buza János: Hans Dernschwam 1555. évi számvetése és emlékiratának záró esztendeje 1025
1026 KISEBB CIKKEK cse dénárban kifejezett árfolyamát, nevezetesen azt, hogy 1 akcse 2 V2 - 2 dénárban járt 1555-ben a török kori Budán.8 Pár nappal később — noha senkinek sem tartozott számadással — megvonta 1553. június 22-től 1555. augusztus 1 l-ig tartó külföldi útjának pénzügyi mérlegét, amely a — korrekcióra és kiegészítésre szoruló — magyar fordításban így olvasható: „Bécsből elindulva négyszáz magyar forintot vittem magammal tizenöt schillingjével, további ötszáztíz forintot százkilenc krajcárjával, ami ezerhatszázhetvenhat és fél rénes forintot tesz ki, továbbá tallérokban, magyar érmékben és akcséban hetvenhat forintot és ötvenegy krajcárt. Ezen kívül Bécsből Velencén át bejuttattak hozzám hatszáz dukátot, vagyis mindent egybevetve összesen kétezer-nyolcszázharmincnyolc rénes forintot és 21 krajcárt költöttem."9 Az idézett első mondatnak — az eredetivel1 0 csaknem teljesen egyező — fordítása nyomán érthetetlen lenne Hans Dernschwam végelszámolása. Érthetetlen, mert valós, azaz vert pénzek, illetve a közös nevező szerepét betöltő, de érmeformát egyáltalán nem nyerő, vagy az eredetre utaló jelző nélküli formában már számításivá vált pénznevek keverednek benne. így első pillantásra számítási forintnak tűnik az a „négyszáz magyar forint," amelynek — egy egységre — 15 schillingben megadott értéke láttán egyértelmű, hogy valójában nem a kamarai — vagy magyar forintról, azaz a mindig 100 dénárral egyenlőnek vett számítási —forintról, hanem a magyar aranyforintról emlékezett meg az érdemdús utazó. Az aranyforint dénárban jegyzett árfolyama ekkor már 50%-kal meghaladta a 100 dénáros számítási forintét; Magyarországon 150 dénárban1 1 járt a magyar aranyforint, éppen ezért a 100 dénáros számítási forinttól való megkülönböztetésül a magyar aranyforintot röviden magyar aranynak, illetve a nemzetközi névhasználatnak megfelelően dukátnak,1 2 külföldön pedig — a kevésbé ér- 1 tékes, többi dukáttól elhatárolandó — magyar dukátnak nevezték. Dernschwam azonban nem élt a jelző használatával, mert számára — és kortársai számára — napnál világosabb volt az, hogy a 15 schilling értékű magyar forint kizárólag a magyar aranyforint lehetett. Hans Dernschwam idézett végelszámolása második mondatának magyar 8 Az adat árfolyam kézikönyveink egyikébe is belekerült: Fekete Lajos - Nagy Lajos: Budapest története a török korban. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: Gerevich László - Kosáry Domokos. Budapest története II. Budapest 1975. 380. 9 Dernschwam/Tardy: 504. 10 „Hab mit mir von Wien hiein genommen 400 fl. vng. zw 15 ß [= schilling] , mer 510 f. zw 109 kr[= euzer], thut reinisch fl. 1676 % vnd in thallern vng. Muncz vnd aspern fl. 76 kr. 51 r. So hot man mir von Wien durch Venedig hinein gemacht 600 ducaten, machen r. fl. 1085, thut sampt der muncz in summa reinisch fl. 2838 kr. 21." Dernschwam/Babinger: 275 11 Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490-1700 között. Numizmatikai Közlöny LVIII-LIX. (1959-1960) 35-36., illetve Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban., In: Dányi Dezső - Zimányi Vera: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Budapest 1989. 51. Huszár Lajos pénztörténeti bevezető tanulmánya — csaknem két évtizeddel korábban — önállóan is megjelent: Századok 1971. 1150-1184; alábbi hivatkozásaim azonban nem e tanulmányra, hanem az ártörténeti mű bevezetőjének oldalszámaira utalnak; (a továbbiakban: Huszár: Pénzforgalom - Sopron ...). 12 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. Budapest 1975. 14., 22., 46-17. (A továbbiakban: Huszár: Habsburg-házi...).
