Századok – 2005

MŰHELY - K. Lengyel Zsolt: A hungarológia mint interdiszciplináris és regionális tudomány. Korszerűsítésének kutatás- és oktatásügyi szempontjai a német nyelvű Kelet-; Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-tanulmányok keretében 1011

MŰHELY 1023 már nem tehetett, mint hogy nyilvánosságra hozza Hungaricum-terveinek alapelveit - annak érdekében, hogy hungarológiai reformjavaslatai legalább a belső szakmai eszmecserében fejlődhessenek tovább mindaddig, amíg remélhetőleg kedvezően letisztulnak a külső egyetem- és tudománypolitikai feltételei a magyar-bajor államközi kapcsolatok medrében. ÍV Kitekintő összegzés 1) A fenti javallatok szerint művelt hungarológia nem az, amilyennek felületes szemlélők esetleg elképzelik. Nem hungarocentrikus, mivel változékony vonatkoztatási elemekhez igazodik. Alapkövetelménye koncepcionálisan és módszertanilag tudományköziségében és tájegységeken túlmutató távlataiban, tematikailag pedig kapcsolattörténeti arculatában nyilvánul meg. 2) A különböző módszerek alkalmazásának az elvárása nem jelenti azt, hogy a munkatervekben valamennyi megszólítható tudományágnak hiánytalanul részt kell vennie. Sokkal inkább arra a törekvésre utal, hogy a diszciplínák kooperációja a mindenkori megszervezhető és szükséges számarányban azon harmónia által tökéletesedjék, amelyet a szakszerű eredetiség és a szakmai lelkiismeretesség táplál. Amennyiben akár egyetlen tanulmányon belül több rokon tudományág elméleti előírásai érvényesülnének, úgy egy magasabb szintű összhangkeresés tanúi lennénk. 3) A hungarológia a maga jellegmeghatározó tudományköziségével kevésbé nevezhető egyedi tudományágnak, mint inkább egy olyan szakterületnek, amelyet a felsőoktatásban is a több történet-, társadalom- és szellemtudományi tantárgy kölcsönösen megtermékenyítő egybefonódása éltet. A tét olyan szakemberek kiképzése, akik magyar témákat tárgyi sokrétűségükben és nemzetközi összefüggéseikben képesek megragadni, elemezni és tovább közvetíteni. Ehhez — betűrendes felsorolásban — legfőképpen a gazdaság-, irodalom-, jog-, művészet-, néprajz-, nyelv-, politika-, régészet-, történet- és zenetudomány közös és egyeztetett erőfeszítéseire van szükség.4

' 4) Magától értetődő, hogy egy szokványos berendezkedésű tudományos intézmény egyedül nem birkózhat meg egy ilyen méretű munkaterület feladataival. Egy kutató- és oktatóegységként a müncheni LMU egyetemhez kapcsolódó Hungaricum tartalmi súlypontozása, vagyis a hungarológiai tanfolyam moduláris tagolása a bajorországi felsőoktatás szerkezetében lényegében a történet- és politikatudományi, a kultúratudományi, irodalom- és nyelvtudományi-, valamint jog- és gazdaságtudományi területek négyes osztatú mezőnyében képzelhető el. Megvalósításának egyik elodázhatatlan feltétele, hogy a megfele-47

Eközben hasznosítandók volnának az illető tudományágak módszertani önértékelései és elképzelései az interdiszciplináris együttműködésről. Néprajzi viszonylatban vö. pl. Niedermüller Péter: Új törekvések a magyar néprajzban. In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Szerk. Mohay Tamás. Debrecen, 1992. 353-369; Mohay Tamás: Új kérdések és új határok a néprajzban: az ezredforduló perspektívái. In: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett vándorgyűlésének anyaga. Szerk. Cseri Miklós - Kósa László - T. Bereczki Ibolya. Szentendre, 2000. 745-754, különösen 752-754. A néprajz és a hungarológia hagyományos kapcsolatához Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest, 2001. 51-54, 189-192.