Századok – 2005

MŰHELY - K. Lengyel Zsolt: A hungarológia mint interdiszciplináris és regionális tudomány. Korszerűsítésének kutatás- és oktatásügyi szempontjai a német nyelvű Kelet-; Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-tanulmányok keretében 1011

MŰHELY 1013 terdiszciplináris és — a szó más nemzeti viszonyításokat is jelző értelmében — a regionális tudományok sorába. Két tudományszervezési cél A MMI azért kötelezte el magát már legelső fejlődési szakaszában az interdiszciplináris és regionális magyarságtudománynak, mert az egyetemi és egyetemen kívüli tudományosság Magyarországtól nyugatra a második világháború után olyan területi meghatározottságú szakterületeket részesített előnyben, amelyek természetüknél fogva csak igen szűk látószögben értékelték, mi több, gyakorta képtelenek voltak feldolgozni a nem szláv népek Európa keleti részein áthagyományozódott gazdag történeti anyagát.6 Ez a látlelet az évek során mit sem vesztett érvényességéből. A németországi, Kelet-Európával foglalkozó történészek szövetségének legfrissebb statisztikai felmérései a németországi egyetemek szláv, illetve szlavisztikai témasúlypontjairól tanúskodnak.' Az említett történeti nagytérséggel foglalkozó kutatóintézetekben ugyan gyakrabban, de korántsem folyamatosan fordulnak elő magyar témák, mégpedig főként historiográfiai, valamint gazdaság- és politikatörténeti, kevésbé filológiai kérdésfelvetésekben.8

Ezért — az első szervezési cél értelmében — a tágan értelmezett hungarológia a Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-tanulmányok részeként hiányt pótolhatna a németországi felsőoktatás és kutatás programkínálatában. A betagolódás további indokát a szóban forgó szűkebb munkaterület belső szerkezetei szolgáltatják. A magyarországi hungarológia koncepcionális fejlődését ugyanis a filológiai elképzelések fennebb jelzett erőteljes felívelése ellenére két rendezőelv befolyásolta az elmúlt harminc esztendőben. Az egyik gyökerei a hatvanas évek végéig nyúlnak vissza, amikor a második világháború előtti elméleti felvetések és gyakorlati eredmények felhasználásával egy több tudományágra kiterjedő magyarságtudomány kezdett újból körvonalazódni - ezúttal Budapesten. Jó másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a pártállami tudománypolitika ezt a kísérletet intézményesülni engedje. 1985-ben megalakult az Országos Széchényi Könyvtár keretében a Magyarságkutató Csoport (később Intézet), amely a nevét adó tevékenységet elsősorban nemzetiség- és kisebbségkutatási programokban valósította meg.9

Néhány évvel később megerősödni látszott a „magyarságtudomány" vagy „magyarságkutatás" azon típu-6 Bogyay Tamás: A magyar tudomány és kultúra műhelye. Magyarok [Köln] 7 (1965). 2 sz. 1; Stadtmüller. Georg: Geleitwort. Ungarn-Jahrbuch 1 (1969). 7-10. A szláv, ill. szlavisztikai elemek meghatározó szerepéhez a német Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-kutatás történetében: Hösch, Edgar: Stand und Probleme der historischen Osteuropaforschung in München. In: Münchener Forschungen zur Geschichte Ost- und Südosteuropas. Werkstattberichte. Hrsg. Beyer-Thoma, Hermann - Griese, Olivia - Κ. Lengyel, Zsolt. Neuried, 2002. 11-38. 7 Verband der Osteuropahistorikerinnen und -historiker. Protokoll der Mitgliederversammlung. Göttingen, 26. Februar 2004. Gépirat. 8 Fischer: Entwicklungen und Probleme... i. m. 246-247, 250. Magyarország helyét a németországi történettudományban kijelölő legújabb tanulmánygyűjtemény: Das Ungarnbild der deutschen Historiographie. Hrsg. Fata, Márta. Stuttgart, 2004. A német Délkelet-Európa-kutatás távlatában vö. Sundhaussen, Holm: Was ist Südosteuropa und warum beschäftigen wir uns (nicht) damit? Südosteuropa-Mitteilungen 42 (2002). 5-6. sz. 93-105, itt 99-100. 9 Für Lajos: Kisebbség és tudomány. Budapest, 1989. 44-115.