Századok – 2004

Történeti irodalom - Isztoria na Balgarite Tom I. Ot drevnosztta do kraja na XVI vek (Ism.: Bur Márta) IV963

964 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerzők, D. Popov és V Arnaudov szerint a trák kérdés alapos tárgyalását az indokolja, hogy a bolgár, a szláv-bolgár népesség az ókori, valamint a késő-ókori trák örökséggel gazdagodva építette államát, fejlesztette kultúráját. Érdemes felfigyelni a recenzens, az ismert bizantinológus, V Tpkova véleményére, aki szerint a trák államiság és cárság eszméje és példája olyan tényező, amelyet a középkori bolgár állam jellemzése, értékelése során kötelezően szem előtt kell tartani. A bolgárok őstörténetével foglalkozó részben a szerző (Cvetelin Sztepanov) a bolgárok származásának kérdésében az e probléma megoldásával kísérletező elméletek ismertetése és gondos mérlegelése után foglal állást: „A fentebb ismertetett adatok azt sugallják — írja —, hogy a bolgárok gyökereiket tekintve nem voltak türkök, hanem a kelet-iráni etnoszhoz tartoztak. Bár őshazájukat nehéz lenne abszolút pontossággal meghatározni, úgy tűnik, hogy azt a mai Kirgizisztán területén, a mai Tádzsikisztán egy részén és a Pamir Hindukustól északra fekvő területeken kell keresnünk". (31 ο.) A türkökkel való keveredés, ill. a jelentősebb türk hatás érvényesülése a Nyugat felé vezető hosszú úton, valószínűleg a Kaukázustól északra fekvő területeken következhetett be. „Ezért a VI. sz. után — írja Sztepanov —, a bolgárokat már nem lehet egyértelműen az indoeurópai (s részben iráni nyelvet beszélő) vagy az altáji etnoszok közé sorolni." (31. o.) A bolgár etnosz formálódásában fontos szerep jutott a külvilággal való érintkezésnek, a nomád bolgárok és a letelepült földműves társadalmak, városok között kialakult kapcsolatoknak. A bolgár törzsek századokon keresztül különböző nomád birodalmak (hun, avar, nyugati türk) keretein belül éltek, s ezek hatással voltak kulturális fejlődésükre, politikai intézményeik kialakulására. A múlt századbeli historiográfiában nem alakult ki egységes álláspont a bolgár államszervezet születésének időpontját illetően. Sztepanov szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a Kubrát kán vezette Nagy Bulgária létrejötte előtt nem beszélhetünk bolgár államról (7. sz. első évtizedei - 632). A 6. sz. közepe táján bolgár törzsek éltek a Kubán folyó mentén, a Kaukázustól északra fekvő területeken. Ez a vidék lehetett a később kialakuló, Kubrát kán által kormányzott Nagy Bulgária földrajzi magja. Az első bolgár államalakulat a 7. század hatvanas éveiben a kazárok csapásai következtében széthullott. A rövidéletű állam élete — politika, gazdaság és termelés, kultúra, vallás, életmód stb. — a rendelkezésre álló források maximális bevonásával kerül bemutatásra. A továbbiakban kötetünk szerzői a Kubrát fiak, ill. az uralkodó Dulo-nemzetség egyes tagjainak sorsát követik nyomon. ,,A bolgárok története..." harmadik részében egy három és fél évszázados periódus — 681-1018 — eseményeivel ismerkedünk. Ebben az időszakban ment végbe a mai Európa egyik legrégibb államának felemelkedése és bukása. Kubrát kán 665-ban bekövetkezett halála után a kazárok erősödő nyomásától kényszerítve a bolgár törzsek egy része Aszparuch kán (Kubrát harmadik fia) vezetésével a Kaszpi- és a Fekete-tenger között emelkedő Egreni hegység környékén elterülő szálláshelyüket elhagyva nyugat felé indultak. A források szerint a 6. sz. hatvanas éveinek végén már a Duna torkolatvidékén, a Duna-deltától északra tartózkodtak. Tehát ez a terület tekinthető a mai bolgár állam bölcsőjének. A bolgárok letelepedése nem váltotta ki Bizánc ellenállását. A szerzők, Georgi Bakalov és Pl. Pavlov azt feltételezik, hogy a bolgárok magukra vállalták a birodalmi határok védelmét a nomádok támadásai ellen. A „békés együttélés" korszaka a 670-es években a Dunától délre fekvő bizánci területek ellen intézett, egyre gyakoribb bolgár támadások miatt véget ért. 680-ban, az arabokkal vívott küzdelem szünetében indított nagy bizánci ellentámadás kudarccal végződött. A következmény: 681-ben IV Konsztantinosz bizánci császár évi adó fizetése ellenében békét kötött a bolgárokkal, elismerve ezzel az Aszparuch kán által vezetett államformációt. „A bolgárok története..." szerzői a 7. sz. második felében, elsősorban a 680-681-ben lejátszódó eseményeket a hagyományos felfogástól eltérően értékelik. Véleményük szerint Aszparuch kán és bolgárjai Duna-melléki szálláshelyükön már államszervezet keretei között éltek, és szervezett közösségként léptek fel Bizánc ellen. így az eddigi, általánosan elfogadott állásponttal ellentétben a 681. év nem az államalapítás, hanem egy működő, bizonyos fejlettségi fokot elért formáció elismerésének dátuma. „Lényegében — írják a szerzők, — a népesség etnikai összetételét, az intézményeket, a hagyományokat és a történelmi folytonosságot tekintve az Aszparuch kán által létrehozott, Dunán-inneni Bulgária a kubráti állam egyenes folytatása. "(186. o.)