Századok – 2004

Kisebb cikkek - Kuzma Dóra: Nők mint szerződő felek a 16. századi Besztercebányán IV/921

KISEBB CIKKEK Kuzma Dóra NŐK, MINT SZERZŐDŐ FELEK A 16. SZÁZADI BESZTERCE­BÁNYÁN Az 1500-as évek Nyugat-Európáját szemlélve egyre több adatot találhatunk arról, hogy a városi polgárasszonyok nem voltak többé csupán háztartásuk igazga­tói, felügyelői, hanem részt vettek a váro­si üzleti élet bonyolításában is. Ezt tá­masztják alá Natalie Zemon Davis mun­kájának következő sorai is: „Majdnem minden nő részt vett így vagy úgy a város gazdasági életében. Az a kép, amelyet a reneszánsz illemtankönyvek festenek, és Robert Mandrou idézett mondata sugall — hogy a nők az otthon magányába hú­zódnak vissza —, igencsak eltér a bírósági dokumentumokban és magánszerződé­sekben fellelhető adatoktól. A tehetős jo­gász, a királyi hivatalnok, a sikeres keres­kedő felesége felügyelte a nagy háztartás termelő tevékenységét, közben vidéki és városi birtokokat adott el vagy bérbe akár a saját, akár férje nevében, vagy özvegy­ként is. A kereskedők és céhes mesterek feleségei részt vettek az üzlet vezetésé­ben, nemcsak özvegyként, hanem féljük életében is: fegyelmezték az inasokat — akik nehezményezték is, hogy kezet emel rájuk —, segítettek a nagy szövőszékek­nél a legényeknek, húst árultak, míg a férjük a vágóhídon dolgozott a munkásai­val, pénzt vettek kölcsön a férjükkel nyomdai vállalkozásukhoz, és így tovább. 1 Davis, Natalie Zemon: Társadalom és kultú­ra a kora újkori Franciaországban. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 74-75. 2 Státny okresny archív, Banská Bystrica, Fase. 207. nro. 42 Magyar Országos Levéltár, Pozitív Film­tár, C 74. számú tekercs 246. felvétel Ezenfelül az iparos családok és a kisemberek (menu peuple) asszonyai­nak jórészt saját munkája is volt. Fő­leg a textil-, ruha-, bőr- és élelmiszer­szakmákban dolgoztak, de a lányok tükészítő és aranyozó műhelyekben is tanulták a mesterséget. Halat és pa­calt árultak, fogadót és kocsmát vezet­tek. Voltak köztük festők és természe­tesen bábák. Párizsban vásznat szőt­tek, Lyonban selymet. Cipőt és kesz­tyűt, övet és gallért varrtak. Párizs­ban Perette Aubertin gyümölcsöt árult az Église des Mathurins mellett egy standon, míg férje nyomdászként dolgozott. Lyonban Pernette Morilier fátylat készített és árult, míg férje aranyművesként dolgozott. Egy Lyon­ból való rendkívüli dokumentumban egy sikeres cipész bevallja, hogy gaz­dagságát nem annyira saját bevétel­ének, hanem a feleségének köszönhe­ti, aki huszonöt éve vászonkereskedő­ként önállóan dolgozott.1 A fent vázolt kép részben a korabeli Magyarországon is készülhetett volna. Ha nem is minden tekintetben és minden városban, de bizonyos jogi és gazdasági nézőpontból Besztercebányán minden­képpen. A 16. században a besztercebá­nyai nőkről sok mozaikszerű információ áll rendelkezésünkre a forrásokban. Meg­jelennek házassági szerződésekben2 , hi­tel-3 és zálogügyletek4 alanyaiként vagy kereskedelmi megállapodásokban5 . Ért­hetően nem találhatóak meg azonban 3 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 277. és 340. felvételei 4 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 755. felvétel 5 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 268., 309., 354., 583. és 715. felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents