Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
92 DEMÉNY LAJOS tetését kihasználva, népszerűsítette. Szerinte eme rangos vállalkozásának célja „új történeti anyagot nyújtani a történetírásnak"1 0 . Említettük az előbbiekben, hogy Veress a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és annak hathatós támogatásával még a 20. század legelején külföldi levéltárakban kutatott, jócskán gyarapítván az akadémiai oklevélmásolatok amúgy is roppant terjedelmű gyűjteményét. Erre céloz idézett előszavában, amikor megemlíti, hogy az új forrás-sorozat megjelenését „az a rendkívüli gazdag anyag teszi lehetővé, mely sajtó alá rendezetten, gyűjteményünkben kiadásra vár"1 1 . Veress e kezdeményezésével a 19. század végi magyar történetírás pozitivista képviselőinek, s kiváltképpen Szilágyi Sándornak felbecsülhetetlen tevékenységét szándékozott folytatni a kútfők közlése terén. E munkát Szilágyin kívül még Barabás Samu, Fejérpataky László, Szádeczky Lajos, Szabó Károly, Karácsonyi János, Веке Antal, Fraknói Vilmos, Gergely Samu és több más neves történészünk neve fémjelezte a 19. század utolsó negyedében. A Szádeczky tanítvány Veress Endre is ezek mögé kívánt felzárkózni. A 20. század elején a Fontes kiadói az egész sorozatot Veress munkájának eredményeire szándékoztak építeni. „Vállalatunk — írta Fraknói Vilmos — elsősorban azt a változatos nagy anyagot kívánja közzétenni, amelyet dr. Veress Endre tanár 1891 óta — húsz esztendő munkájával és költségével — Magyarország és Európa különböző államainak levéltáraiban a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával rendszeresen öszszegyűjtött"12 . Veress a lehető legnagyobb teljességre törekedett s ezért „éveken át kutatott Ausztria, Cseh-, Német-, Lengyel-, Oroszország és Románia, valamint a Vatikán és Olaszország állami és magánlevéltáraiban; ahová pedig nem juthatott el, mint például Hollandiába, Francia-, Angol-, Svéd- és Spanyolországba, mindent megszerzett levéltáraikból hiteles másolatban"13 . Bár az így összeszedett anyag igen változatos volt, mégis legnagyobb része Erdély nemzetközi kapcsolataira vonatkozott. „Kiadásra várnak tehát Erdély fejedelmeinek és kiválóbb történeti alakjainak vagy családjainak külföldiekkel, az Erdélyben és Magyarországon járt vagy szerepelt idegenek levelei, útleírásai és különböző könyvei. Ehhez járulnak pápai nuncziusi jelentések, külföldi egyetemeken tanult magyarországi ifjak anyakönyvei és följegyzései, ismeretlen erdélyi krónikák vagy családi levéltárak regesztái stb."1 4 A rövid tájékoztatóból megtudjuk, hogy az új sorozat kötetei bőséges adatokkal szándékoztak gyarapítani Erdély gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténetét a 16. és 17. században, a hadtörténetet, az irodalom és a tudományok fejlődését, a tartomány régészet- és felirattanát, föld- és néprajzát. Az előirányzott kötetek sorában helyet kaptak a többi között a Kornis és Sennyei családok levéltárainak regesztái, Antonio Possevino Transilvania-ja, Joannes Argenti História Transylvaniae-ja Alfonz Carillo újabb levelei, Báthory Endre erdélyi fe-10 Erdélyi jezsuiták. I. kötet. VI. oldal. 11 Uo. V-VI. oldal. 12 Uo. V oldal. 13 Uo. 14 Uo.