Századok – 2004

Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89

VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 93 jedelem és Berzeviczy Márton kancellár levelezése és aktái, Szamosközy István kiadatlan történelmi feljegyzései, a pápai nunciusok jelentései, Erdély, Havaselve és Moldva fejedelemkori kapcsolatainak okleveles anyaga, a moldvai és havaselvi magyarokra vonatkozó kéziratban maradt kétkötetes oklevéltára, Báthory István lengyel király levelezésének erdélyi és magyarországi vonatkozásai, Jan Zamoyski lengyel kancellár levelezése erdélyi és magyarországi kortársaival, lengyelországi pápai nunciusok erdélyi ügyeket érintő jelentései, okiratok a Báthory István korában Lengyelországban élt magyarok tevékenységéről, olasz útleírások és más írott vagy nyomtatott újságok (Avisi) erdélyi vonatkozásai, Báthory Zsigmond fejedelem levelezése és iratai, a tizenötéves háború történetét és annak erdélyi, magyarországi, havaselvi és moldvai eseményeit, vetületeit érintő iratanyaga, levelek és akták Erdély történetéhez Csehország levéltáraiból, a kolozsvári Régeni család krónikája, Európa különböző levéltáraiban őrzött, Erdély történetére vonatkozó akták regesztái és mások. Az indulás biztató volt, ugyanis 1913-ban Veress két kötete látott napvilágot. Maga bízva bízott abban, hogy évente két, sőt három kötetet is kiadhat, és így az előirányzott 50 kötet megvalósítható lesz. Későbbi beszámolójában Veress feljegyezte: „Eletem talán legboldogabb esztendeje volt. Egy év leforgása alatt két megjelent kötet! Azt hittem, ez most így fog haladni tovább is, úgyhogy megérem az ötvenedik, befejező kötet megjelenését is".1

5 loan Bianu román tudós és Veress magyar- román forráskiadványa Az is bátorította a kiadványsorozat kibocsátóját, hogy a tudományos sajtó elismeréssel írt a megjelent kötetekről, bíztató és dicsérő leveleket kapott barátaitól, ismerőseitől. Ez utóbbiak között találjuk loan Bianut, aki leveleiben melegen üdvözölte Veress Endrét a Fontes-sorozat első kötetének megjelenése alkalmából. 1912. január 2/15-én kelt levelében a román tudós értesítette a kötet kézbesítéséről: „Minden szempontból csodáltam, mind az anyag gazdagságát és értékét, mind a kiadvány nagyszerű szépségét és a szedés pontosságát. Csodáltam mindenekfölött a kötetek sorozatát, melybe az ötven kötet mintegy ötven világító oszlopként sorakozik fel egymás mellé, hogy a két haza oly szoros kapcsolatban álló nehéz történelmét megvilágítsa. Az ötven kötet összességében gyönyörű emléket állít annak a fáradságot nem ismerő és rendszeres munkáséletnek, amely a tied. Azok soraiba emelnek, amelyekben Fejér16

áll. Tiszta szívből kívánok neked erőt és egészséget ahhoz, hogy az ötvenedik kötet utolsó lapjára is ráírhasd az imprimatur-t. És aztán még élj, hogy kiadhass 2-3 kötet pótlékot és néhány kötet tanulmányt, anyagod és a mások által is feltárt anyag alapján. Már mostanig szerveztem három előfizetőt az egész kiadványra, és remélem még sikerül egy néhányat szerezni. Egy kérdés: ha száz előfizetőt tudnék szerezni huszonötödiktől a hamincadikig menő köteteidre, fizetvén kötetenként /a száz példányért/ ezer koronát, tudnál-e évente egy-egy kötetet kiadni? Úgy vélem, ez megvalósítható lenne, de szükségem van válaszodra, hogy szót ejthessek róla. Szükség lenne tehát arra, hogy évente egy-egy kötetet kinyomtass ezekből, és úgy tekintsd, hogy száz 15

Veress Számvetése. 32. oldal. 16

Utalás Fejér György 19. század eleji munkásságára és a 43 kötetes Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis című Budán 1829 és 1844 között megjelent forráskiadványára.