Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
904 SASHALMI ENDRE Az első fordulópont az volt, amikor a gondolkodás a 13. században eljutott a királyi tisztség közjogi absztrakcióként való felfogásához. Azaz a közhatalom olyan „személyen túli", „személy feletti" felfogása nyert teret, melynek értelmében a király által gyakorolt jogok különálló, független létezéssel bírnak az adott „uralkodó személyétől és akaratától", azaz a testi valóságában megjelenő királytól.8 3 Ezt fejezte ki már a 13. században a magyar, illetve az angol koronaeszme: a koronának mint halhatatlan közjogi entitásnak a gondolata, mellyel szemben az uralkodónak kötelezettségei vannak.8 4 A királynak tehát mint közhivatalt viselő személynek kötelessége volt, hogy pozícióját, státusát (status regis) a királyság jogállapotának (status regni) megőrzésére használja. A hatalom személy felettiségének eszméjéből alakult ki aztán a 13-17. század közt az a nézet, hogy az állam olyan „különálló entitás, amely saját jogán létezik".85 Ebben a második fázisban egy alapvető elmozdulás következett be: az uralkodó azon kötelezettségéből, hogy fenntartsa státusát, tehát azokat a jogokat, amelyek őt hivatalából kifolyólag megilletik, kialakult az a nézet, hogy létezik a királytól és az alattvalóktól „különállójogi és alkotmányos rend, az államé [status], amelyet az uralkodónak kötelessége fenntartani".8 6 A status regis jelentősége az államfogalom kialakulásában egyben annak magyarázatául is szolgál, hogy miért a latin status (már említett) származékszavai jelölik a nyugat-európai nemzeti nyelvekben (de pl. még a csehben is) az államot,87 A goszudarsztvo szóból azonban nemcsak a jogi jelleg hiányzik: mivel a goszudar szóból ered (ez a 15. század második felében lett a moszkvai fejedelmek hivatalos titulusa, és jogilag korlátlan ura(lkodó)t jelentett a 16-17. században), így erős személyes konnotációval is bírt.8 8 Részben ezért, részben az uralkodás mint hivatal eszméjének hiánya miatt a goszudarsztvot (ellentétben azokkal a szavakkal, amelyek a nyugati nyelvekben az államot jelölték) a 17. század végéig nem is lehetett ellensúlyként használni az uralkodó személyével és akaratával szemben. Dacára annak, hogy az uralkodó és a goszudarsztvo (Pipes állításával ellentétben) jól elkülöníthetők voltak egymástól már a 17. század elején is. Míg a (.Moszkovszkoje) goszudarsztvo a „zavaros időszak" előtt mind a népi tudatban, tern Legal Theory. Oxford, 1992. 96-97. Ez az eszme viszont idegen volt az orosz gondolkodástól. Erre lásd: Sashalmi Ε.: A szerződéselmélet és az orosz hatalmi ideológia nyugatosodása Nagy Péter alatt. In: Fischer F-Majoros I.-Vonyó J. (eds): Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében. Tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára. Pécs, 2000. 559-567. 83 Rowen i. m. 11. 84 Kantorowicz, E. H.: The King's Two Bodies. A Study in Medieval Political Theology. Princeton, 1957. A koronaeszme alkotmányos vonatkozásaira lásd: 345-356. 85 Shennan i. m. 2. 86 Skinner i. m. vol. I. IX-X. Az „állam állapota" és „az uralkodó állapota" (szosztojanyije goszudarsztva, szosztojanyije goszudarja) közti világos megkülönböztetés általam ismert első oroszországi előfordulása Fonvizin egyik művében („Elmélkedés a megváltoztathatatlan állami törvényekről", 1783) található. Fonvizin. D. /.: Szobranyije szocsínyenyij. Moszkva, 1959. vol. II. 255. 8| Bár alaktani szempontból nem, értelmét tekintve a magyarban is fennáll ez a szoros kapcsolat a status és az állam szavak közt, hiszen a magyar verzió a latin status szó (általános jelentése: állás, állapot) fordításának eredményeként jött létre, amit jól tükröz a régies alak, az álladalom. 88 Hosking szerint a goszudarsztvo fogalma az uralkodó (goszudar) „személyének kivetítéséből eredt". Hosking i. m. 304. Nyugaton viszont éppen a személyes vonatkozások háttérbe szorulásának folyamataként alakult ki a status regis-ből a status, illetve származékszavainak állam jelentése. (Vö. Dy»onnak az Etat 17. századi jelentéséről tett megállapításaival!)
