Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 905 mind a hivatalos felfogásban szinte elválaszthatatlanul összeforrt az uralkodóval,8 9 a „zavaros időszak" (szmuta) idején, illetve ezután már úgy gondolták, hogy a goszudarsztvo „nemcsak elképzelhető, de valóságosan létezik még az uralkodó nélkül is".9 0 A szmuta idején uralkodóvá váló Moszkovszkoje goszudarsztvo egyrészt vonatkozhatott a Moszkva hatalma alá tartozó területekre, tehát egy területi egységre, másrészt ennek lakóira, népére, sőt egyszerre mindkettőre is.9 1 Bár a 16. századi hatalomfelfogás, mely szerint a cár közvetlen isteni elrendelés által, isteni akaratból nyeri el hatalmát9 2 helyreállt, a szmuta mégsem múlt el nyom nélkül. Oroszországban tehát nem az uralkodó és hivatala közti viszony boncolgatása, hanem a cárnélküliség időszaka volt az, ami előmozdította az uralkodó és a goszudarsztvo közti megkülönböztetést. Felvetődik a kérdés, hogy mely forrástípusok a legrelevánsabbak az uralkodó és a goszudarsztvo szétválasztásának, illetve a goszudarsztvo jelentésének megvilágítása szempontjából. Úgy vélem, elsősorban a príMzokban készült különböző tárgyú dokumentumokat kell vizsgálni. Ennek oka az, hogy bár a hatalomfelfogás kialakításában a döntő szerepet az egyház berkeiben, a szerzetesség körében született források játszották, ezen írások nem foglalkoztak azokkal a kérdésekkel, amelyek az uralkodó és a goszudarsztvo szétválasztása, tehát az orosz államfogalom kialakulásának szempontjából fontosak. A hivatalos hatalmi ideológia, amit korábban „a cárok isteni jogalapjának" neveztünk,9 3 más kérdésekre fókuszált. Középpontjában a cári hatalom eredete (a közvetlen isteni elrendelés eszméje a dinasztia adott tagjának esetében - tehát az isteni akarat és a vérségi elv ötvöződése), a cár hatalmának rendeltetése (főként az ortodoxia védelme), annak működési mechanizmusa (a cár, aki közvetlen isteni inspiráció alatt áll, Isten akaratát közvetíti az emberek felé, ezért a cár akarata - Isten akarata), valamint a cár viselkedésének, kormányzásának valláserkölcsi megítélése (a cár és a környezete közti harmónia, átitatva a tanácsadás vallási-prófétikus elvével) állt.9 4 Az az eszme, mely szerint a cár akarata Isten akaratával azonos, fogalmilag zárta ki a cár esetében az egyéni és a közakarat megkülönböztetését, következésképp azt is, hogy az uralkodó (goszudar) egyéni akaratával valamit is szembeállítsanak - adott esetben akár a goszudarsztvot. S. Dixon szerint, ami leginkább „szembetűnő a kormányzásról író moszkvai szerzőknél mind a formák, mind a nyelv(ezet) terén", az főként az a jellegzetesség, hogy „milyen nagy mértékben maradtak számukra idegenek a filozófiai absztrakciók".9 5 Jelen esetben elsősorban olyan jogi-filozófiai fogalmakra kell gondolnunk, mint például az alattvaló, a közjó, a koronaeszme és persze az állam. Dixon megállapítása igaz az egyházi ber-89 Kljucsevszkij, V Ο.: Kursz russzkoj isztorii. Moszkva, 1988. vol. III. 63. 90 Uo. 63. Fontos ebből a szempontból, hogy abban a hivatalos dokumentumban, amelyet Mihail Fjdorovics Romanov trónra jutásáról adtak ki még 1613-ban, lépten-nyomon előfordul a Moszkovszkoje goszudarsztvo! Szövegét lásd: Belokurov, Sz. (ed.): Utverzsennaja gramota ob izbranyii na Moszkovszkoje goszudarsztvo Mihaila Fjodorovicsa Romanova. Moszkva, 1906. 91 Dixon, S.: The Modernisation of Russia 1676-1825. Cambridge, 1999. 191. 92 Utverzsennaja gramota 48-49, 55-56. 93 Sashalmi E.: Autokrácia, abszolutizmus, isteni jogalap: a 16-17. századi moszkvai hatalmi ideológia főbb jellemzői és tipológiája. In: Aetas 1998/1. (48-66.) 66. 94 Mironov, Β. Α.: Szocialnaja isztorija Rosszii perioda imperii (XVIII - nacsalo XX v.) Szentpétervár, 1999. vol. II. 116-117.; Sashalmi i. m. (2003) 83-84. 95 Dixon, i. m. 190.
