Századok – 2004

Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893

TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 895 kezhetett. Nyugaton még az abszolutista szerzők is természetesnek tekintették az egyén tulajdonhoz való jogát, csak a királyi abszolutizmus legszélsőségesebb képviselői vallottak ettől eltérő, „tulajdonosi" elveket.1

5

A mérvadó vélekedés az abszolút hatalom teoretikusainál is az volt, hogy amivel az uralkodó bír, az impérium, politikai főhatalom, nem pedig dominium, azaz tulajdon.16

Az uralkodó a közjog alkotója ugyan, de a magánjogot tiszteletben kell tartania,1

' ugyanis közjog csak ott van, ahol magánjog is van. A főhatalomnak az uralkodó kezében való koncentrálódása tehát „feltételezi és kiegészíti a dominium, tehát a tulajdon és a birtoklás szétosztottságát az alattvalók körében", hiszen az uralkodó, bár közszemély, „maga is rendelkezik magánszemélyi vonatkozással, ebben a minőségében pedig ő jellegzetesen a különösen gazdag és legnemesebb földesúr".18

Jellemző viszont, hogy Nagy Péter előtt Oroszországban ismeretlen volt a közjog (publicsnoje pravo) és a magánjog (privatnoje pravo) kifejezés.1

9

Ez persze nem jelentette azt, hogy nem léteztek olyan ügyek, amelyek a közjog (pl. törvénykönyvek, ukázok), illetve a magánjog (végrendelet, szerződés stb.) körébe tartoztak, de az orosz jogban csak a 17. század közepén jelent meg kifejezett formában az „uralkodói ügyek" (goszudarevi gyela) és a „kérelmezők ügyei" (cselobitcsikovi gyela) közti különbségtétel, és majd csak Péter törvényhozásában fordulnak elő első ízben, nyugati hatásra, a publicsnij és a privatnij kifejezések.2

0 Visszatérve XIV Lajosnak az államra vonatkozó nézeteihez, Rowen összefoglalóan így nyilatkozik e kérdésről: „Bár elfogadta az absztrakt állam fogalmát, aligha tette ezt annak tiszta formájában; túlságosan is elkötelezte magát amellett, hogy az állam eszméje megegyezik családja illetve saját érdekeivel."2

1

I. Pál 1797-es rendelkezése az orosz császári (cári) családról ugyanebben a szellemben fogant. A dokumentum a „császári család jólétében" látja az „állam jólétének" garanciáját.2

2

„Minden Állam kiváló állapotának lényegi eleme, szilárd alapja az uralkodócsalád gyarapodása..." - szól a preambulum első sora.2

3

Míg azonban az (rab)szolgájának hívták magukat, ezt nem szó szerint értették, és nekünk sem szabad szó szerint vennünk: ellentétben a moszkvai államba látogató nyugatiakkal, egyfajta ceremoniális szolgaságként kell értelmeznünk. Ezt a gyakorlatot abban kontextusban kell szemlélni, amit Poe az „alávetettség kulturális mitológiája" elnevezéssel illetett: az oroszok számára ugyanis vallási meggyőződésükből (a cár szolgálata Isten szolgálata premisszából) kifolyólag a szolgaság és az engedelmesség kifejezetten dicséretes elvek voltak. Poe i. m. 218-219. 15

Erre példaként a későbbiekben lásd Grégoire véleményét. Az abszolutista szerzők számára az isteni jog és a természetjog, mint a királyi hatalom elengedhetetlen korlátja, magában foglalta az alattvalók tulajdonhoz való jogát. 16

Poggi, G.: The State. Its Power, Nature and Development. New York, 1990. 45. 17

Uo. 45. 18

Uo. 45. 19

Dewey, H. W.-Kleimola, A. N., Russian Private Law XIV-XVII Centuries. In: Michigan Slavic Materials No. 9. 1973. xv-xvi. Ugyanakkor a természetjogi gondolkodás is hiányzott, amely Nyugaton viszont alapvető szerepet játszott az egyén természetes és elidegeníthetetlen jogairól szóló tanítás kialakulásában. 20

Uo. xv-xvi. 21

Rowen i. m. 76. 22 Wortman, R.. S.: Scenarios of Power. Myth and Ceremony in Russian Monarchy from Peter the Great to the Death of Nicholas I. Princeton, 1995. 178. 23

Polnoje Szobranyije Zakonov No. 17.906. 1797 április 5. 525. Az ugyancsak április 5-én kihirdetett öröklési törvény pedig, amely egy 1788-as családon belüli megállapodást emelt törvényerőre szokatlan módon két aláírást tartalmazott, Pálét és annak feleségéét, Marijáét. Ez is világos bizo·