Századok – 2004

Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893

Sashalmi Endre TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM A 17. SZÁZADI OROSZORSZÁGBAN* I H. H. Rowen a „tulajdonosi dinaszticizmus" kifejezéssel illette azt a nézetet, hogy az uralkodók a kora újkorban a „közhatalmat dinasztikus tulajdon" gyanánt fogták fel.1 Ez azt jelenti, hogy a hatalmuk alatt álló heterogén területkomplexumokat, melyeket a 17. század első felében már úgy emlegettek, mint az ő államukat, az uralkodók a dinasztia családi birtokának tekintették. A tulajdonosi dinaszticizmus legszembetűnőbb megnyilvánulásait a külpolitikában érhetjük tetten: az egyes területekre támasztott dinasztikus jogigények, az ezekért folytatott háborúk, majd az országok, tartományok hovatartozásának változása e háborúkat követő békék, vagy akár egy házasságba vitt hozomány, netán örökösödési szerződés eredményeként, mind e felfogás részei, illetve következményei voltak. XIV Lajos ún. devolúciós háborúját (1667-1668) azzal indokolta meg, hogy Spanyolország nem adta meg számára „azokat az államokat, amelyek az övéi", mégpedig a házassága folytán őt megillető háramlási jog révén.2 Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az efféle „dinasztikus magas politika" egyúttal „alapvető eleme volt a kora újkori Európa államépítő elképzeléseinek".3 A dinasztikus célok leginkább a 16-17. századi háborúkat jellemezték, bár az örökösödési háborúk nagy korszaka a 18. század volt. Mindazonáltal ezek a háborúk, „bár elnevezésükben örökösödési háborúk voltak, valójában gyakorta racionális alapon történő területi felosztásoknak tekinthetők".4 ' Ε tanulmány a Τ 043432 számú OTKA pályázat és a „Bolyai János akadémiai ösztöndíj" keretében készült. Köszönetünket fejezzük ki ugyanakkor a budapesti Central European Universitynek (CEU), mely a Special and Extension Programs keretében támogatta a kutatást. Az itt kifejtett nézetek a szerző saját véleményét tükrözik, és nem szhükségszerűen azonosak a CEU nézőpontjával. 1 Rowen, Η. Η.: The King's State. Proprietary Dynasticism in Early Modern France. New Brunswick, 1980. 169. 2 Rowen 79. Valójában nem államokról, hanem tartományokról volt szó, ami az Etat jelentésének viszonylagos bizonytalanságát jelzi. 3 Greengrass, M.: Introduction: Conquest and Coalescense. In: Greengrass, M. (ed.): Conquest and Coalescense: The Shaping of the State in Early Modern Europe. London-New York, 1991. (1-24.) 10. XIV Lajos már nem Franciaországtól távoli területeket akart megszerezni, mint annak idején a francia királyok az itáliai háborúkban (1494-1559), amelyek oka a Nápolyi Királyságra, majd a Milánói Hercegségre támasztott dinasztikus jogigény volt, hanem a Franciaország közvetlen szomszédságában levő territóriumokra tartott igényt. Greengrass szerint: „A francia korona azon stratégiája, amely kiaknázta a szomszédos területekre vonatkozó dinasztikus igények és jogcímek kombinációját, alapvető volt a francia állam expanziója szempontjából." Uo. 10. Ugyanakkor a szerző Rowen munkájára utalva megjegyzi, hogy a dinasztikus igények és jogcímek „általánosabb értelemben is fontosak voltak a francia monarchia koncepciója számára". Uo. 23. (50. j.) 4 Greengrass i. m. 3-4. II. Frigyes csak a nyilvánosság előtt hangoztatta jogát Szilézia elfoglalásának okaként, szűk körben viszont gúnyt űzött ebből, ami azt mutatja, hogy „a dinasztikus kom-