Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 885 Ingoli éppen tíz hónappal korábban, 1649. április 24-én meghalt, mint írta, ez a hír nagy szomorúsággal tölti el.14 8 A római ferences, Modesto a Roma, az erdélyi misszió prefektusa és Erdély kusztosza, az erdélyi hegyek közt, a szárhegyi missziósházban készített jelentést. Ezt a misszionárius 1649. június 18-án keltezte, de a hátán — az egyébként „Eminenciás bíboros Urak!" megszólítással kezdődő beszámolót — már „Massari úrnak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának" címezte.149 Amikor Modesto atya a jelentést írta, akkor Massari nemcsak nem volt még a Kongregáció titkára, de még vissza sem érkezett Írországból Rómába, hanem félúton, a franciaországi Lyonban tartózkodott.150 Massari csak augusztus 30-án vette át a Kongregáció titkári tisztét.15 1 Azt sajnos nem tudjuk, hogy Modesto a Roma végül mikor küldte el a jelentését, immár Massarinak címezve, de az bizonyos, hogy az olasz hittérítő az új titkár személyéről a gyergyói havasok közt is értesült. Tudott Ingoli haláláról Bonaventura Bilinski lengyel konventuális ferences szerzetes is, bár egyébként kevés fogalma lehetett a Propagandáról. Bilinski 16 évig térített Felső-Magyarországon, ebből hatot mint apostoli misszionárius. Sikereit a szlovákok által jól megértett lengyel nyelvű prédikációinak, és főként az ördögűző képességének köszönhette. 1651-ben a felvidéki Sztropkóról írt Rómába. Arról a ferences szerzetes a Zemplén megyei kis kolostorban is hallott, hogy Francesco Ingoli, a Kongregáció 1649-ben elhunyt titkára már nincs az élők sorában. Bonaventura Bilinski azonban a Hitterjesztés Szent Kongregációja nevét nem tudta leírni, és ezt a testületet egyházi bíróságnak vélte. Levelét, amelyben a néhai Ingoli titkárról is megemlékezett, ezért az „Eminenciás, Méltóságos és Főtisztelendő bíborosoknak, ülnököknek és tanácsosoknak és többi küldötteknek a Hitterjesztés Legszentebb (!) Kongregációja bíróságán (!)" címezte.152 A misszionáriusok jól tudták, hogy a személyes megjelenés többet jelent, mint akárhány írásos jelentés. Ezért a magyarországi hittérítők, ha tehették, különösen az 1650. évi jubileumi szentév alkalmával, elmentek Rómába, és igyekeztek ott minél több római bíborost, szerzetesrendi elöljárót felkeresni. Hiába jutott el azonban a misszionárius Csíksomlyóról vagy Temesvárról Rómába, megfelelő kapcsolatok és ajánlások nélkül nem sikerült bejutnia a bíborosokhoz vagy szerzetesrendi generálisokhoz. Andrea Stipanchich temesközi bosnyák ferences misszionárius az 1650. évi szentév alkalmával elment Rómába, de nem kapott kihallgatást a Kongregáció bíborosaitól, és így csalódottan távozott.153 Erre panaszkodott a Temesvár környéki ferences misszió egy másik szerzetese, Francesco Vlacianich ferences is: Andrea Stipanchich, írta - hiába töltött Rómában öt teljes hónapot, a Kongregációban nem kapott kihallgatást.154 Egy másik bosnyák ferences, hódoltsági misszonárius, Giovanni a Derventa, a belgrádi misszióspüspök vikáriusa, szintén erre panaszkodott 1676-ban Urbano 148 APF SOCG Vol. 218. Fol. 96. 149 Relationes 267-270. 150 Georg Dernier: Die Propagandakongregation in Rom und die Kirche in Deutschland im ersten Jahrzeht nach dem Westfälischen Frieden. Paderborn 1969. 21. 151 APF Acta SC Vol. 19. Fol. 266/v. 152 Appi S0CG Vol 218. Fol. 198. + 211/v. 153 APF SOCG Vol. 218. Fol. 28. 154 APF SOCG Vol. 218. Fol. 359. + 366/v.
