Századok – 2004

Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843

886 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Cerrinek, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának: Rómából Anconába érkezve megtudta, hogy a ferences rendfőnök panaszkodott rá, mert tudta nélkül ment el Rómából. Valójában azonban két-három alkalommal is az ajtaja előtt várakozott, de nem kapott kihallgatást, mert mindig azt mondták, hogy a rendfőnök elfoglalt.15

5 Rómában a bíborosok között éppenúgy, mint az egyszerű ferences misszionáriusok között, a pártfogók és a személyes kapcsolatok döntő szerepet játszottak - ez a patrónusok és klienseik világa volt.15

6

A Hitterjesztés Szent Kongregációja vezetői közül különösen a Kongregáció első és egyben a legfontosabb titkára, Francesco Ingoli törekedett arra, hogy minél több misszionáriussal személyes kapcsolatba kerüljön. Ingoli mintegy közvetítőként lépett fel a bíborosok és a kérelmező misszionárius között. A hittérítők azután a magyarországi vagy erdélyi misszióba visszatérve, még évekig hivatkoztak arra, hogy ebben vagy abban az ügyben a római tartózkodásuk alatt Ingolival már beszéltek, stb. A Rómát felkereső és ott megfelelő kapcsolatokat kiépítő misszonárius utazása után hosszabb ideig jól értesültnek számított, aki jól kiismerte magát a római hivatalok világában. Később azonban, a magyarországi misszióban élve tudása a római viszonyokról lassacskán megkopott, és már mind tájékozatlanabbnak tűnt a bíborosokról, az ottani erőviszonyokról. Ezt a folyamatot a magyarországi pálos és az erdélyi ferences missziók két legfontosabb vezetőjének példáján szeretném bemutatni. Vanoviczi János (1614. k.-1678) a 17. századi katolikus megújulás egyik kulcsfigurája volt. Ο volt az első pálos misszionárius, és igen sokat tett azért, hogy ez a már-már feloszlatott, végső válságba került középkori remeterend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a 17. század derekán új feladatokat vállalva magára talált: A rend a misszók felé fordult, és ezután a ferences és jezsuita misszionáriusok mellett éppen a pálosok lettek a 17. századi magyarországi katolicizmus legfontosabb hittérítői. Vanoviczit a pálos rend nagyszombati tanulmányai után, 1636-ban, Rómába küldte, ahol a Collegium Germanicum Hungaricum növendékeként a jezsuiták híres kollégiumában, a Collegium Romanumban tanult. Felszentelése után a Collegium Germanicum Hungaricum magyar gyóntatójaként szolgált. A szerzetes Itáliában jól megtanult olaszul, és megismerte a római kúria bonyolult és a kívülállók számára nehezen áttekinthető világát - érthető, hogy később roppant fontos beosztásokat kapott, elöljárói visszaküldték Rómába, hogy a pálos rendet a kúriában képviselje. 1642-ben missziós meghatalmazással jött Magyarországra, ezután Felső-Magyarországon térített. 1658-ban a rendi káptalan a rend római főügyészévé (procurator generalis) választotta, visszatért tehát Rómába, és ezután főként ott élt. Vanoviczi 1667-ban, a pálosok újonnan alapított magyarországi apostoli missziója viceprefektusa, majd 1668-től a misszió prefektusa lett, de ekkor prokurátorként Rómában élt. 1671-ben a római pálos ház megnyitása al-155 A

pF s

c

Ungheria Transilvania Vol. 2. Fol. 20 156 Gigliola Fragnito: Cardinals' courts in Sixteenth-Century Rome. Journal of Modern History 65 (1993) 26-56. Irene Fosi: Immagine e poteri del cardinale nel Cinquecento fra tradizione e censure. In: Per il Cinquecento religioso italiano. Clero, cultura, societá. Ed. Maurizio Sangalli. Roma 2003. 625-634.