Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
884 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Hasonlóképpen 1657-ben Damokos Kázmér misszionárius beszámolt az erdélyi ferences őrség (kusztódia) történetéről. Ezt az őrséget 1640-ben VIII. Orbán pápa alapította, „ennek az alapításnak a bulláját regisztrálták Rómában a Propaganda Fide regisztrumában a 119. oldalon" -írta.142 Ugyanitt Damokos saját misszóprefektusi kinevezéséről is írt. Amikor az erdélyi misszió prefektusa, Stefano a Salina meghalt, a halála előtt Damokos Kázmért (azaz a jelentés íróját magát) javasolta utódjául.143 Damokos ezek után az erről szóló okleveleket Rómába vitte, ahol „ezeket alaposan és szorgalmasan megvizsgálta a Szent Kongregáció, és kinevezték és kijelölték őt a misszió prefektusának, ezt ki lehet keresni a dekrétumok regisztrumos kötetében 1654. május vagy június hó alatt", írta. Magát a dekrétumot ugyanis Damokos végül nem kapta meg, amit erősen sérelmezett. 1661-ben ismét írt erről a Propaganda titkárának, mondván, hogy a kinevezéséről szóló iratokat kikeresheti a Kongregáció levéltárában.14 4 Az erdélyi misszóban egy másik ferences, Stefano a Lopara ugyancsak arra hivatkozott — minden bizonnyal jóval kevesebb joggal, mint Damokos Kázmér —, hogy Salina prefektus a halála előtt nem mást, hanem őt jelölte ki az utódjának a misszió élére. Lopara ezért szintén jelentést küldött Rómába. „A nevezett Stefano da Salina atya halála óráján levelében ezen Szent Kongregáció számára az én személyemet javasolta, mint olyat, aki a munkában mindig a társa voltam, ahogy ez látható is a méltóságos titkár úrnál ezen Szent Kongregáció levéltárában."145 A távoli erdélyi vagy felső-magyarországi missziókban tehát a misszionáriusok nagyon is számon tartották, hogy mit írtak róluk a „regesztrumos nagy könyvekben" a Kongregáció római levéltárában, hol nézhetnek utána a vélt vagy valódi jogaiknak.14 6 A pápai kúria - ahogy a magyar misszionáriusok látták Mit tudtak a bíborosok világáról, a római kúria változásairól a hódoltsági és az erdélyi missziókban?1 4 ' Az olasz misszionáriusok és a missziók vezetői tájékozottabbak voltak a pápaság ügyeiben, míg a missziók nem Itáliából jött közkatonái gyakran kevéssé ismerték ki magukat a távoli római központ dolgaiban. A Propaganda erős emberének, Francesco Ingoli titkárnak a haláláról, ha nem is azonnal, de a magyarországi missziókban is hallottak. Giovanni Desmanich ferences a lippai misszióban, 1650. február 24-én értesült arról, hogy 142 Relationes 296. 143 Relationes 303. 144 APF FV Vol. 6. Fol. 137. 145 Relationes 287., APF SOCG Vol. 269. Fol. 83. Fol. 13. 146 A 17. század végén a Kongregáció mind jobban igyekezett, hogy következetes döntéseket hozzon, és figyelembe vegye a levéltárban az egyes missziókról található korábbi határozatait. Amikor 1695-ban Luca Natale szerémi vikárius Vukovárról írt levelet Angelo Paluzzi degli Albertoni bíborosnak, a Hitteijesztés Szent Kongregációja prefektusának, akkor a Kongregáció titkára feljegyezte az irat hátára: „A levéltáros úrnak, (ekkor Giuseppe Zambecchini töltötte be e tisztet), akinek erről be kell számolnia Őeminenciájának". APF SOCG Vol. 523. Fol. 103-104/v. 147 Henry Dietrich Fernández: The patrimony of St Peter. The papal court at Rome. c. 1450-1700. In: John Adamson (ed.): The princely courts of Europe. Ritual, politics and culture under the Ancien Régime, 1500-1751. London 1991. 141-163.
