Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 883 nyekben, az egyre terjedelmesebb anyag egy részét azonban már alig öt évvel a Propaganda megalapítása után átvitték a Vatikáni palotába, a Vatikáni Könyvtár alatt található egyik kocsiszínbe. A levéltár végül a Collegium Urbanumban, a Propaganda palotájában talált — éppen 350 évre — megfelelő helyet. 1651-ben a nagy római építész, Francesco Borromini, megbízást kapott arra, hogy a palota átalakításakor a levéltár számára alkalmas termeket alakítson ki. A Propaganda történeti levéltára azután 2001 folyamán átköltözött a Gianicolóra, a Urbaniana-egyetem területére. Francesco Ingoli idejében még nem volt külön levéltárosa a Propagandának, ezt a munkát is maga a titkár végezte. 1660-ban azután kinevezték a Propaganda első levéltárosát William Leslie (1619-1707) skót világi pap személyében. Leslie ekkor Rómában a skót missziók prokurátora és Francesco Barberini bíborosnak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagjának titkára volt - aligha kétséges, hogy az új állását is a kardinális pártfogásának köszönhette.139 A Kongregáció levéltára a magyarországi misszionáriusok számára korántsem volt csupán egy elvont fogalom. Igaz, ez a levéltár ebben a korban teljesen titkos volt, hogy a gyakran „illegalitásban" dolgozó hittérítők biztonságát ne veszélyeztessék, és a Propaganda hadititkait ne ismerhesse meg az ellenség, azaz a protestánsok. Ezért a Kongegáció tagjain és néhány szentszéki hivatalnokon kívül az iratokba senkinek sem volt betekintése. A misszionáriusok azonban nagyon is számon tartották, hogy hol találhatók a róluk szóló dokumentumok. A magyarországi hittérítők a leveleikben többször hivatkoztak arra, hogy ha a bíborosok nem adnak hitelt a szavaiknak, akkor a Kongregáció levéltárában utánanézhetnek az ügynek, és pontosan ebben a kötetben vagy azon az oldalon megtalálják a megfelelő iratokat. 1645-ben Vanoviczi János, az első pálos misszionárius Ónodról írt a Francesco Ingolinak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának. Mentegetődzött, hogy a „háborús vihar" —I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjárata miatt — korábban nem tudott egy levelet sem küldeni Rómába, de — biztosította Ingolit — a misszionáriusi feladatainak így is eleget tett. Kérte ezért, hogy a misszionáriusi felhatalmazását bővítsék ki. A pápa által 1642. február 13-án, csütörtökön adott missziós felhatalmazásában a 246. oldalon a 8. pont alatt ezt és ezt olvashatja Ingoli - írta Vanoviczi. (A pálos szerzetes nyilván a misszióba magával vitt példányból másolta be a szöveget, de pontosan tudta, hogy hol találja meg a titkár a levéltárban az eredetit, és erre utalt is.) Vanoviczi máskor is hivatkozott erre, így 1648-ban Sátoraljaújhelyről írta: „A missziós engedélyemet ki lehet keresni a regestrumban a 246. fólión"140 1653. október 25-án a temesvári misszió prefektusa, Luca Diodati, írt levelet a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak.14 1 Kérte, hogy küldjék meg a Temesvár közelében missziózó Antonio Suglich bosnyák ferences misszionárius ellátmányát, úgy, ahogy erről a Kongregáció határozatot hozott, ezt a határozatot a bíborosok ki is kereshetik a Hitterjesztés Szent Kongregációja archívumából. 139 cp Vol 6 Fo l 437_44 1 /V j 68 8 /v 140 APF SOCG Vol. 96. Fol. 291/r-v. 141 APF SOCG Vol. 218. Fol. 2/r-v. + 14/v.
