Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 875 ban gyűjtésbe kezdtek az új Kongregáció számára, a spanyol követtől a salzburgi érsekig, az arisztokratáktól a prédikációkra összegyűlt városi szegényekig sokan adakoztak a missziók céljaira. A Magyarországon térítő olasz misszionáriusok is gyakran tartottak az itáliai városokban ilyen adománygyűjtő nagyböjti prédikációkat,101 így pl. a magyar misszióba induló Sonnino és San Felice ferencesek 1635 nagyböjtjében szűkebb hazájukból, Nápolyból, Eszak-Itáliába jöttek, ahol Padovában tartottak hitszónoklatokat - az ilyen alkalmakkor a prédikáció után gyűjtött pénz fontos része volt a missziók anyagi megalapozásának.106 A Hitterjesztés Szent Kongregációjának végrendeletek és adományok révén számos ingatlana, házai, szőlei, földjei voltak. A Propaganda vagyonának jórésze azonban készpénz volt, amelyet zálogházakban fialtattak. Az adományok révén, amelyeket a Propaganda jótevői a missziókra hagytak, 1638-ban a Kongregációnak már több mint 261 ezer scudo tőkéje és ebből 11 ezer scudo évi jövedelme volt - a katolikus missziószervezés ekkor már szilárd pénzügyi alapokon nyugodott. Ez az összeg — igaz, a scudo értéke nem maradt változatlan — 1662-re már több mint a duplájára, 560 ezer scudóra nőtt, amely évi mintegy 22 ezer scudo kamatot hozott. Igen jelentősek voltak azonban a Kongregáció a kiadásai is. A Propaganda saját apparátusának fenttartása mellett a misszionáriusok számára útiköltséget, a missziós püspököknek ellátást küldött, és támogatta a missziók iskoláit is. Igen sok pénzt emésztett fel a misszionáriusokat kiképző Collegium Urbanum működése, ami évente kb. ötezer scudo kiadást jelentett.107 A Kongregáció 1626-től beindította saját, soknyelvű, különleges betűkészletekkel dolgozó nyomdáját, ami — mivel a könyveket a megtérítendők között ingyen, de legalábbis jelképes áron osztogatták— szintén igen sokba került.10 8 így azután, bármilyen gyorsan nőttek is a Kongegáció jövedelmei, az 1660-as években a Propaganda már többet költött, mint amennyi bevétele volt. 1662-ben már 18 ezer scudo volt a deficit, ami alig volt kevesebb, mint a Kongregáció tőkéjének 22 ezer scudós kamata! VII. Sándor pápa maga foglalkozott a Kongregáció pénzügyi helyzetével, és az intézkedései nyomán a Propaganda pénzügyi helyzete ismét megszilárdult: 1674-ben 610 ezer, 1680-ban 628 ezer, 1693-ban 753 ezer scudo volt a Hitteijesztés Szent Kongregációja vagyona. Mennyi jutott ebből a pénzből a magyarországi missziókra? A Collegium Urbanum növendékei között magyarországi és erdélyi hittérítőket is találunk. Az ő ellátásukat és taníttatásukat a Propaganda fizette. A Collegium Urbanumban az első hetven évben — a növendékek származását csak nagyon hiányosan feltüntető kimutatások szerint — 4 magyarországi és 3 erdélyi hallgatója volt. A magyar földre küldött misszionáriusok nagy részét azonban minden bizonnyal a 34 dalmáciaiként feltüntetett között kell keresnünk.109 105 APF Acta sc Vo l 3 Fo l 23., 28/v. 106 APF SOCG Vol. 77. Fol. 48-48/v., APF SOCG Vol. 79. Fol. 191. 107 APF Acta Sc Vol 32. Fol. 49-49/v. 108 Giovanni Antonazzi: II palazzo di Propaganda. Roma 1979. 27-28., Willy Henkel: The Polyglot printing-office of the Congregation. In: Memoria rerum 1/1. 335-340. APF SC Stamperia Vol. 1. 1622-1720. Fol. 123. Fol. 303. Giacomo Dalla Torre: La tipografia poliglotta „ de Propaganda Fide". Studi e ricerche sull'Oriente cristiano. Roma XIV (1991) 2. 173-211. 109 A Collegium Urbanum működéséről kitűnő áttekintés a kollégium levéltára alapján: Giovanni Pizzorusso: Una presenza ecclesiastica cosmopolita a Roma: gli allievi del Collegio Urbano di Propaganda Fide). Bollettino di Demografia Storica. 22 (1995) 129-138.
