Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
874 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY táriusnak is hitelesítenie kell. Az ilyen iratokból azonban szerencsére kevesebb lett, mint eredetileg gondolták, bár a magyar ferences és pálos misszióknak is voltak mártírjai. A Propaganda gazdasági iratainak — az ágens felügyelete mellett — a könyvelő és a számvevő viselte gondját egy-két írnokkal.10 1 Ez az alig néhány főből álló apparátus intézte a pápaság egyik legfontosabb hivatalának az ügyeit. A koraújkori állam hivatalai Európa-szerte, a Napkirály versailles-i udvarától a bécsi Burgig, a 19-20. századi bürokráciákhoz képest elképzelhetetlenül kevés alkalmazottal dolgoztak. A Hitterjesztés Szent Kongregációja apparátusa azonban még ezen belül is igen kicsinek mondható. Ez a néhány ember, titkár, írnokok, fogalmazók tartották kezükben az egész világ katolikus misszióit, néhány földrajzi tévedés ellenére alapjában jól áttekintve a kongói vagy a csíksomlyói szerzetesek gondjait. A római pénzek útja a magyar missziókig A Hitterjesztés Szent Kongregációját megalapító XV Gergely pápa nagyon jól tudta, hogy a jószándék vagy a pápai parancs önmagában igencsak kevés: A missziókat összefogó római hatóság csak akkor lehetett sikeres, ha szilárd anyagi alapokon állt. A pápa már az alapító bullában leszögezte, hogy tudja, a missziók sok pénzt fognak felemészteni. Ezért mind a saját magánvagyonából utalt ki erre pénzt, mind pedig a hívek adományaira számított, de emellett a pápai kamarából örökös jövedelmet is juttatott a Kongregációnak. XV Gergely elrendelte, hogy a bíborosok aranygyűrűje után fizetendő illetékeket, az ún. annelli cardinalizi-t, amelyet eddig a lateráni székesegyház kapott, fordítsák a Propaganda céljaira.102 Egy-egy bíborosnak 500 arany scudót kellett fizetnie a gyűrűért, de sok bíboros ennek a kétszeresét ajánlotta fel a Kongregációnak.10 3 Franz Dietrichstein olmützi püspök, Harrach prágai érsek mellett a csehországi katolikus megújulás másik vezetője, 1626-ban például ezer aranyat ajánlott a bíborosi gyűrű megváltásaként: A Kongregáció gyorsan intézkedett, hogy bár ezt a bécsi nunciusnak adta, ehelyett a varsói nunciusnak küldje, hogy közvetlenül a misszió szemináriumára fordíthassák.104 Ezen kívül az alapító XV Gergely pápa és utódai nagyvonalú adományokkal segítették a Propagandát, sok kardinális pedig ezt a Kongregációt tette meg az örökösének, így pl. az idősebb Antonio Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa kapucinus bátyja több mint 200 ezer scudót hagyott a Kongregációra. A karmelita Domingo de Jesús Maria, a Kongregáció egyik nem bíboros rangú tagja Európa minden részén gyűjtött adományokat, és a Kongregáció szinte minden ülésén újabb és újabb összegekről számolhatott be. Ezen kívül egész Európá-101 Relationes 57-65. 140. 144. 156. 189. 192. 195. 102 APF Acta SC Vol. 3. Fol. 2-3., 5-6. 13. APF Lettere Vol. 2. Fol. 18-19. 29. 49., APF SC Stato Temporale Vol. 1. Fol. 26. Metzler·. Foundation In: Memoria rerum 1/1. 98-102. Vö. Wolfgang Reinhard.·. Papstfinanz, Beneflzienwesen und Staatsfinanz im konfessioneller Zeitalter. In: Fiskus, Kirche und Staat im konfessioneller Zeitalter. Hrsg. Hermann Kellenbenz-Paolo Prodi. Berlin 1994. 337-372. Massimo Carlo Giannini: L'oro e la tiara. La costruzione dello spazio fiscale italiano della Santa Sede (1560-1620). Bologna, 2003. 271-315. loa Apj., Acta Sc Vo l g Fol 6 20. km APF Acta SC Vol. 4. Fol. 81/r-v. Hierarchia Catholica medii et recentioris aevii IV Ed. Patritius Gauchat. Monasterii 1935. 264.
