Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 873 Ravizza 1673 novemberétől vette át a Propaganda irányítását, de már alig másfél évvel később, 1675 májusában meghalt. Utóda még abban a hónapban Urbano Cerri, a korábbi ideiglenes titkár (pro-secretarius) lett. Cerri mint a Propaganda prelátusa, bírája, majd ideiglenes titkára, igen jól ismerte már a Kongregáció gépezetét. Cerriből, levelei, írásai alapján ítélve, egy Ingolihoz hasonlóan lelkes, munkabíró, nagyhatású, a Hitterjesztés Szent Kongregációja munkáját megújító titkár lehetett volna, de igen hamar, már 1679 nyarán, váratlanul meghalt. Cerri legfontosabb műve a világ misszióiról XI. Ince pápa számára 1677-1678-ban készített nagy átfogó jelentése volt, amelynek a királyi Magyarországra, Erdélyre és a hódoltságra vonatkozó részei roppant fontosak, mert megőrizték például a temesvári misszióra vonatkozó elveszett jelentések adatait is.9 8 A következő titkár, Edoardo Cibo (titkár 1680-1695 között) a pápai államtitkár, Alderano Cibo bíboros öccse volt, így igazán jó áttekintése lehetett a pápai állam működéséről. Cibo is nunciusi székből tért vissza Rómába, svájci nuncius volt 1670-től 1679-ig, ezután a Propaganda titkári teendőit bízta rá a pápa. A Hitterjesztés Szent Kongregációja titkáraként a konstantinápolyi latin rítusú pátriárka (persze csak címzetes) tisztét is megkapta, így írta alá a magyar missziókba küldött leveleit is." A titkári tisztség fontosságát növelte az is, hogy a 17. század derekától a bíborosok a Kongregáció plenáris ülésein a felhalmozódó ügyeknek csak mind kisebb részét tudták megtárgyalni. A legtöbb kérdésben egyedül a prefektus és a titkár döntött, esetleg néhány, az ügyben illetékesnek ítélt bíboros bevonásával. Ezeket a szűkkörű, hetenkénti megbeszéléseket, amelyekről jegyzőkönyv sem készült, — a mai nyelvben persze egészen mást jelentő szóval — kongresszusnak nevezték. A magyarországi és erdélyi missziók, vagy a moldvai csángók között végzett hittérítés legfontosabb dokumentumait éppen ezen „kongresszusok" számára előkészített iratok között találjuk. Bár a bíborosok úgy érezték, hogy ezek kevésbé jelentős, rövidebb tárgyalást igénylő ügyek, a későbbi korok történészei számára pontosan ezek a hívekről szóló jelentések tűnnek igazán érdekesnek.10 0 A világ minden tájának misszióira kiterjedő munkáját a Kongregáció titkára hihetetlenül kis személyzettel végezte. Bár a levelek nagy részét, mert útjuk mindig bizonytalan volt, három példányban, más-más úton is elküldték, és így sok „körmölni valójuk" akadt, kezdetben csak két, és később is alig három-négy íródeák segítette a Kongregáció titkárát. Ezért az egyes évekből a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárában fentmaradt másolatok, fogalmazványok, kivonatok alig három-négy kéz írásával készültek. A négy földrészen dolgozó misszionáriusok idegennyelvű, tehát nem latin vagy olasz iratokat is küldtek Rómába, a titkár 2-3 fordítót is alkalmazott ezek lefordítására. A Kongregáció igen nagyszámú dekrétumot bocsájtott ki, ezek hitelesítését egy jegyző végezte, továbbá számoltak azzal is, hogy a misszió mártírjairól beérkező jelentéseket egy pápai protono-98 Tóth I. Gy.: Ahogy Róma i. m. passim. 99 A titkár érseki címe vezette félre az egyik forráskiadás szerzőjét, aki a „patriarcha Constantinopolitanus secretarius" szavakat félreolvasva, új titkárt vélt benne felfedezni: „Giovanni Battista Constantini titkár neve nem szerepel a kongregáció titkárai névsorában." Sávai János: A csíksomlyói és kantai iskola története. Szeged 1997. 357. 100 APF SC Ungheria-Transilvania, SC Moldavia kötetei.
