Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
872 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Casanate nápolyi spanyol családból származott, és a Kongregáció egyik igen aktív bíborosának, Pamphili kardinálisnak, a későbbi X. Ince pápának volt a bizalmi embere. Korábban számos kúriai posztot töltött be: Éppen úgy mint Alberizzi, ő is volt anconai kormányzó, majd Máltán képviselte a pápaságot, utána a római Borgo negyed kormányzója. Casanate alig két évig volt Propaganda titkára. Ezután — jelezve, a hogy a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkári széke immár csak egyike a kúriai karrier megannyi fokának! — IX. Kelemen pápa a Szent Hivatal, az inkivizíció ülnökévé, majd pedig — mint korábban Alberizzit — a Püspökök és Szerzetesek Kongregációja titkárává nevezte ki. 1673-ban, immár a Propaganda harmadik bíborkalapot kapott titkáraként, őt is felvették a kardinálisok közé. Akárcsak Alberizzi, Casanate is részt vett bíborosként a Kongregáció munkájában, és egészen 1700-ban bekövetkezett haláláig igen gyakran megjelent a Propaganda ülésein.9 6 Casanate előbb titkárként, majd titkári működését befejezve, a Szent Hivatal ülnökeként (így hivatalból a Propaganda tagja is volt), majd bíborosként gyakran vett részt a tanácskozásokon. Ellentétben sok más, a Kongregáció tagjává kinevezett bíborossal, Casanate Rómában tartózkodott, ezért a nevét igen sűrűn megtaláljuk a Hitteijesztés Szent Kongregációja aktáiban. Casanate utóda, Federigo Baldeschi Ubaldi (titkár 1668-1673 között) korábban svájci nuncius volt. Baldeschi további karrierje is hasonlított az elődjééhez: 1673-ban, a bíborossá kinevezett Casanate utódaként a Szent Hivatal ülnöke lett, majd a pápa még ugyanabban az évben in pectore (nem kihirdetve) bíborossá kreálta. Baldeschi is részt vett titkárként is, ülnökként is és kardinálisként is a Kongregáció munkájában, bár ez a jegyzőkönyvekből az első pillantásra nem derül ki: Kardinálisként ugyanis, — mivel egy unokahúga révén rokonságba került az egyik legelőkelőbb római arisztokrata családdal, a Colonnákkal —, felvette a Colonna nevet. Ezért titkárként Ubaldi néven (secretarius Ubaldus), a Kongregáció tagjaként viszont már mint Colonna bíborost (cardinalis Columna) találjuk az ülések jegyzőkönyveiben.97 A Propaganda következő titkára is egy korábbi nuncius, Francesco Ravizza (titkár 1673-1675 között), a pápaság portugáliai követe volt. (Ha megnézzük a 17. századi titkárok karrierjét, megállapíthatjuk, hogy a Propaganda titkárának tiszte a kúriai hierarchiában egy közepes nunciusi tisztséggel volt egyenértékű.) A pápa igen elégedett volt Ravizza energikus lisszaboni működésével. Aligha véletlen, hogy éppen a lisszaboni nuncius került a Propaganda élére, ezekben az években ugyanis a portugál gyarmatokon működő missziók felügyelete, a portugál királyok főkegyúri joga a missziók római irányításának egyik fontos problémája volt. Bár Erdély igen messze fekszik a portugál gyarmatoktól, a pápaság ugyanazt a megoldást alkalmazta az erdélyi püspök esetében, mint Afrikában és Ázsiában: A királyi püspökkinevező jog megkerülésével püspöki rangú apostoli vikáriust küldött a missziós területre, így lett Erdély titkos főpásztora Damokos Kázmér ferences misszionárius. 96 APF Acta SC Vol 43. Fol. 341. Vol. 44. Fol. 170. 296. Vol. 46. Fol. 20. 177. Vol. 60. Fol. 224. 97 APF Acta SC Vol. 39. Fol. 251. Vol. 41. Fol 1. 153. Vol. 52. Fol. 193. Vol. 54. Fol. 33. Vol. 55. Fol. 1., Vol. 60. Fol. 135. 159. 184.
