Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 869 Az idősebbik Carlo Caraffa mellett a 17. századi bécsi nunciusok közül Giulio Spinola fordította a legnagyobb figyelmet a magyarországi missziókra. Rövid, alig másfél éves nunciusi működése alatt (1665-1667) több, a magyarországi és erdélyi missziókkal foglalkozó részletes és igen alapos jelentést készített vagy készíttetett. Spinola különösen az erdélyi ferences misszió vezetőjével, Damokos Kázmérral (1606-1678) állt szoros kapcsolatban. Spinolát hosszú nápolyi nunciusi évei után, 1665-ben VII. Sándor bécsi nunciussá nevezte ki, de már 1666 februáijában in pectore (azaz a kinevezés nyilvánosságra hozatalát elhalasztva) bíborossá kreálta. Ezt azután a pápa egy évvel később, miután Spinola Bécsből visszatért, hirdette ki. Spinola bíborosi kinevezését követően a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja lett, és a Propaganda egyik aktív tagjának számított.8 8 1669-ben ő referált, mint korábbi bécsi nuncius, a munkácsi unitus püspökség ügyeiről.8 9 1676-ban XI. Ince pápa Spinolát bízta meg a Hitterjesztés Szent Kongregációja zilált gazdasági ügyeinek rendbetételével.9 0 Különösen hosszú ideig, 1675-től 1689-ig — a pápaság és Magyarország számára sorsdöntő esztendőkben — volt bécsi nuncius Francesco Buonvisi. Buonvisi korábban kölni és varsói nuncius is volt, tehát igen széleskörű diplomáciai tapasztalatokkal rendelkezett. Bécsi küldetése után bíborosként több kongregáció, így a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja is lett. Andrea da Santacroce varsói, majd bécsi nuncius (1696-1700) már a 18. században ült a Propaganda bíborosai között. Antonio Pignatelli varsói, majd bécsi nuncius pedig nemcsak a Kongregáció egyik bíboros tagja lett, de 1691-ben XII. Ince néven pápává választották; a távoli kontinensek missziói iránti figyelmét már láttuk. A nunciusok feladatköre — ha a trentói reformot követő fél évszázad lelkesedése már el is múlt — továbbra is kiterjedt a missziók irányítására, felügyeletére. A Rómába visszatért nunciusok ezen kívül jól ismerték a korábbi állomáshelyeiket. Érthető tehét, ha a Kongregáció tagjai között igen sok korábbi nunciust találunk.9 1 Nemcsak a bécsi nunciusok voltak fontosak a missziók irányításában. A korábbi párizsi nunciusok közül Coelio Piccolomini, Francesco Nerli, Fabrizio Spada, Giovanni Giacomo Cavallerini és Daniele Marco Delfmo kardinálisok vettek részt a Kongregáció ülésein. Varsói nunciusok voltak Pallavicini, Nerli, Santacroce, Vidoni bíborosok, és Pignatelli kardinális, a leendő XII. Ince pápa, de rajtuk kívül korábbi kölni, madridi, lisszaboni, brüsszeli nunciusok is ültek a missziókért felelős bíborosok között. Az egyik bécsi nuncius, Sebastiano Antoni Tanara úgy lett a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja, hogy igazán gazdag diplomáciai pályafutás állt mögötte: 1675-1687 között, tehát szokatlanul hosszú ideig, brüsszeli internuncius, utána 1687-1690 között kölni nuncius volt, majd 1690-tól 1692-ig Lisszabonban töltöt-88 APF Acta SC Vol. 36. Fol. 171. Vol. 37. fol. 142. 165. 294. Vol. 38. Fol. 1. 483. Vol. 39. Fol. 197. Vol. 41. Fol. 153. Vol. 44. Fol. 136. Vol. 46. Fol. 2. Vol. 48. Fol. 23. Vol. 54. Fol. 143. 163. Vol. 59. 89 Athanasius Welykyj (Ed.): Acta S. C. de Propaganda Fide ecclesiam catholica, Ucrainae et Bielarusjae spectantia. Romae 1954. II. 14. 90 Josef Metzler·. Die Kongregation in der zweiten Hälfte des 17. Jahrhunderts. In: Memoria rerum 1/1. 290., APF CP Vol.38. Fol. 60., APF Acta SC Vol. Vol. 60. Fol. 135. 159. 184. 224. 91 Josef Metzler: Die Kongregation in der zweiten Hälfte... 255.
