Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
868 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY ket a régiókat kapta, hanem mint korábbi bécsi nunciusra, Németország ügyeit bízták rá. Ez is jól mutatja, hogy — ellentétben a kortársak és a hivatali gyakorlatra nem figyelő szakirodalom véleményével — a kúriában a nunciusi tisztség sokkal fontosabb volt a feladatok tényleges elosztásakor, mint a kardinális-protektorok szerepe. Nunciusi tapasztalatai miatt Mattéi azután gyakran referált a magyar missziók ügyeiről, a magyarországi hódoltsági és erdélyi misszionáriusok beadványai közül Pallotto után a legtöbbet Gasparo Mattéi kardinális terjesztett elő a Kongregáció ülésein. Összesen 18 magyarországi misszionárius beszámolóját referálta, ami különösen nagy szám, ha arra gondolunk, hogy mindössze öt évig volt a Kongregáció tagja, mert már 1650-ben meghalt. A pápai politika fordulatai miatt a következő bécsi nuncius csak rövid ideig lehetett tagja a Hitterjesztés Szent Kongregációjának. Camillo Melzi capuai érsek öt évig a toszkánai nagyherceg mellett volt nuncius, majd VIII. Orbán 1644-ben Bécsbe küldte, ahol 1652-ig teljesített szolgálatot. Mint VIII. Orbán embere, az elődje politikájával és embereivel szakító X. Ince alatt kegyvesztett lett, továbbá, mivel a vesztfáliai békének a katolikus egyházra sérelmesnek vélt pontjai kihirdetését nem tudta elérni a császárnál, a pápa Melzi bécsi nunciusi működését is sikertelennek ítélte. Emiatt X. Ince — ellentétben a szokásokkal — az Itáliába visszatérő Melzit nem kreálta bíborossá, így Melzi visszatért a capuai egyházmegyéjébe. Az újabb fordulatot a pályáján régi barátja és nunciustársa, a vesztfáliai béketárgyalások pápai követe, Fabio Chigi bíboros, azaz VII. Sándor pápasága hozta meg a számára. Az új pápa Melzit kinevezte bíborosnak, és egyben a pápai kúria egyik legfontosabb hivatala, a Püspökök és Szerzetesek Kongregációja titkárává. A kardinális tagja lett a Hitterjesztés Szent Kongregációjának is.85 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Melzi szorgalmasan eljárt a Kongregáció üléseire, ő referált például az erdélyi bosnyák ferences misszióról.8 6 Hatása azonban a Propaganda munkájára nem lehetett olyan nagy, mint elődeié a bécsi nunciusságban, Pallotto és Mattéi bíborosoké, mert nem sokkal később, kevesebb, mint két évvel a bíborosi kinevezése után, 1659 januárjában meghalt. Carlo Caraffa aversai püspökből, bécsi nunciusból kettő is volt a 17. század folyamán. Az azonos nevű unokaöccs mind a püspöki székben, mind pedig a bécsi nunciatúrán követte nagybátyját, szép példájaként a 17. századi pápaságot és a katolikus egyházat (egy másik korábbi bécsi nuncius, XII. Ince szigorú reformjáig) jellemző általános nepotizmusnak. 1653-ban X. Ince ifjabb Carló Caraffát svájci nunciussá nevezte ki, a következő évben pedig már a jóval fontosabb velencei nunciusi tisztet bízta rá. 1658-ban Caraffát VII. Sándor pápa Bécsbe küldte nunciusként. Nunciusi megbízatása lejártával, 1664-ben Caraffa megkapta bíborosi kalapot. Ezután tagja volt a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az üléseken gyakran részt vett, így pl. rá osztották ki 1674 januárjában Benkovich Ágoston pálos szerzetes, a magyarországi missziók viceprefektusának jelentését.87 85 Melzit 1657. április 9-én kreálta VII. Sándor bíborossá, és egy hónap múlva, május 7-én a Hitteijesztés Szent Kongregációja jegyzőkönyve feltüntette, hogy „Meltius kardinális első alkalomal" vett részt az üléseken. 86 APF SOCG Vol. 319. Fol. 28.+ 31/v. 87 Relationes 186.
