Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 863 A fentebb ismertetett felosztások szerint, amelyeknek éppen az volt a célja, hogy minden régióról a „szakértő" kardinális referáljon, a 17. század közepén Mattéi, Brancazio és Azzolini bíborosoknak, majd Vidman, Costaguti, Rossetti és Melzi kardinálisoknak kellett volna beszámolniuk a magyar ügyekről. Mattéi korábbi bécsi nuncius valóban a térség felelőse lett, 18 magyarországi misszionárius ügyében terjesztette elő az iratokat, és Cristoforo Vidman bíboros is kilencszer referált magyar ügyekben. A többi illetékes bíboros azonban már csak néha-néha foglalkozott a magyar missziókkal, Costaguti négyszer, Azzolini bíboros háromszor, Brancazio kétszer, Este és Melzi — ez utóbbi szintén korábbi bécsi nuncius — csak egyszer számolt be magyar hittérítők kéréseiről, jelentéseiről, Rossetti bíboros pedig egyszer sem. 1622-től 1700-ig 48 bíboros referálta a Hitterjesztés Szent Kongregációja ülésein a királyi Magyarországról, Erdélyből és a hódoltságból jelentő misszionáriusok leveleit. Már önmagában ez a magas szám is jelzi, hogy szó sem lehetett arról, hogy mindig az adott térség állandó szakértője lett volna a cardinale ponente, az előterjesztő bíboros. Mint láttuk, a Kongregáció bíborosai csak ritkán, főként a pápa jelenlétében tartott üléseken vettek részt teljes vagy majdnem teljes létszámmal, a többi alkalommal a tagok kis része jelent csak meg - közülük kellett kiválasztani a jelentést tevő kardinálist. Sok misszionárius levelén több kardinális nevét találjuk,7 2 mert az elsőnek kijelölt referáló bíboros végül mégsem tudott részt venni az ülésen, mást kellett megkérni erre. Az azonban, hogy a magyarországi missziók ügyét egy-egy bíboros hányszor terjesztette elő, nagyon nagy mértékben függött attól is, hogy hány évig volt tagja a Kongregációnak, illeve hogy milyen gyakran távozott el Rómából. A legtöbb ügyet, összesen harmincat Pallotto bíboros referálta, őt követte Mattéi kardinális 18 üggyel. Caetano 15, Capponi — a Kongregáció viceprefektusa — ugyancsak 15 ügyet referált. Bernardino Spada 13,73 míg VIII Orbán pápa bátyja, idősebb Antonio Barberini 11 magyarországi missziós ügyet terjesztett elő. Ugyancsak 11 alkalommal számolt be a magyar missziókról Pamphili bíboros, a leendő X. Ince pápa. Tíz alkalommal referált az ifjabb Pamphili bíboros, X. Ince unokaöccse, kilencszer Cristoforo Vidman, és ugyancsak kilencszer Ginetti -ez utóbbi kettő a térség szakértőjének számított a Kongregációban. 23 bíboros viszont mindössze egyszer volt magyarországi ügyek előadója, ami arra mutat, hogy milyen gyakran kellett egy-egy bíborost esetlegesen felkérni valamely ügy beterjesztésére. A kardinális-protektorok csekély szerepe A koraújkor századaiban az egyes nemzeteknek (azaz földrajzi régióknak) és az egyes szerzetesrendeknek (és ezen kívül még a vallásos társulatoknak) külevelek nélkül. Annyiban torzít, hogy a szintén ezzel a területekkel foglalkozó nunciusok és az innen író megyéspüspökök (köztük pl. Pázmány Péter esztergomi érsek) leveleit nem vettem figyelembe. A tendenciák azonban így is igen világosan kirajzolódnak. 72 Relationes 183-187. APF SOCG Vol. 440. Fol. 206-208/v. Vol. 218. Fol. 472/r-v. + 477/v. APF Acta SC Vol. 17. Fol. 78/v. 73 Modern életrajza, a kúriai karrierek bemutatásával: Arne Karten: Kardinal Bernardino Spada. Eine Karriere im barocken Rom. Göttingen 2001., különösen 159-237.
