Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
862 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY lyoni érsek, a Kongregáció tagja, aki, amikor 1635-ben és 1644-ben Rómában járt, megjelent a Propaganda ülésein.6 7 A 17. század második felében mindössze 13 nem itáliai bíboros volt tagja a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, bár olaszosított nevük miatt őket sem könnyű megtalálni a Kongregáció jegyzőkönyveiben. Közöttük egy „magyart", de legalábbis magyarországit találunk, Kollonich Lipót bíborost, a bécsújhelyi, nyitrai, győri püspököt, későbbi esztergomi érseket, aki azonban természetesen csak néhány, hosszabb római tartózkodása alatt vett aktívan részt a Kongregáció munkájában. Máskor azonban igen sok levelet küldött a Propagandának a magyarországi katolicizmusról, és a hódoltsági missziókat, egyes években egyedüliként, anyagilag is támogatta.6 8 A Habsburg-birodalmon belüli katolikus megújulás és ellenreformáció egy másik kulcsfigurája, a csehországi katolikus offenzíva motorja, Ernst Adalbert Harrach bíboros (t 1667), szintén tagja volt a Hitterjesztés Szent Kongregációjának. Harrach kardinális azonban, aki nem kevesebb, mint 44 évig volt prágai érsek, a legtöbbször a székhelyén, Rómától távol élt, így — bár igen sok levélben tájékoztatta a Kongregációt —, csak akkor vett részt személyesen az üléseken, amikor Rómában tartózkodott, 1637-ben és 1644-ben.69 A koraújkorra, Granvelle, Richelieu, Mazarin, Fleury korára oly jellemző bíboros-főminiszterek közül is találunk egyet a Propaganda tagjai között - de már csak a bukása és bebörtönzése után. 1625. november 24-én vett részt először a Hitterjesztés Szent Kongregációja ülésén Khlesl bíboros, a Habsburg birodalom korábbi főminisztere. Melchior Khlesl kardinális 1611 és 1618 között II. Mátyás mindenható minisztereként irányította a Habsburg-birodalmat, de az uralkodó életének utolsó hónapjaiban Ferdinánd főherceg (a leendő II. Ferdinánd császár) megbuktatta, és fogságba vetette.70 Innen a pápa kérésére Khlesl Rómába, az Angyalvár pápai börtönébe a került, tisztes fogságba, ahonnan 1623-ben kiszabadulva, immár szabadon, római száműzetésben élt 1627-ig, amikor bécsi püspökként helyreállították a jogait. Amikor azonban Khlesl a Kongregáció tagja volt, a Habsburg-birodalom uralkodójával és kormányzatával már éppenséggel nem ápolt barátságos viszonyt. Azt azonban joggal feltételezhetjük, hogy a birodalom, és ezen belül Magyarország ügyeiről jóval tájékozottabb volt, mint a többi kardinális. Mint láttuk, a Hitterjesztés Szent Kongregációja nagy gondossággal, hosszú viták után, több alkalommal részletesen felosztotta az egyes bíborosok között a világ régióit. Ha azonban azt is megvizsgáljuk, hogy mely bíborosok referáltak valóban a három részre osztott Magyarország misszióiról, akkor rögtön kiderül, hogy az ideális felosztás és a világ minden tájáról beérkező jelentésekkel túlterhelt Kongregáció mindennapjai igencsak távol álltak egymástól.7 1 67 APF Acta SC Vol. Vol. 10. Fol. 272/v. 350. Vol. 12. Fol. 60. Vol. 16. Fol. 108. Az ülésen részt vett a lyoni érsek, Richelieu bíboros, „aki néhány nappal ezelőtt érkezett Rómába". 68 APF SOCG Vol. 529. Fol. 155. + 156/v. 69 APF Acta Vol. 12. Fol. 386/v. Vol. 16. Fol. 119. Christoph Weber: Senatus divinus. Verborgene Strukturen im Kardinalskollegium der frühen Neuzeit. (1500-1800). Frankfurt am Main, 1996. 119. 70 Robert Evans: The Making of the Habsburg Monarchy 1550-1700. An Interpretation. Oxford 43-67. Johann Rainer: Kardinal Melchior Kiesi 1552-1630. Vom „Generalreformator" zum „Ausgleichspolitiker". Römische Quartalschrift fur Geschichte und Altertumskunde 1964. 14-35. 71 Statisztikánk csak a királyi Magyarországról, a magyarországi török hódoltságból és Erdélyből küldött misszionáriuslevelekről referáló bíborosokat fogja át, a görögkeletiek uniójára vonatkozó
