Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 859 a jeruzsálemi, antiochiai és alexandriai pátriárkák (természetesen mindig a latin ritusúak!) vikáriusai kapták.5 4 A valóság azonban másként nézett ki, mint a Kongregáció tudósainak terve: A mindennapi gyakorlatban kiderült, hogy a bécsi nuncius nem tudja Moldvában vagy Havasalföldén kézben tartani az ügyeket, hasonlóképpen a velencei nuncius keveset tehet a tengertől távol fekvő Bosznia katolikusaiért. Ezért a következő években a Kongregáció a velencei nuncius helyett a mindenkori raguzai érseket bízta meg a képviseletével ebben a régióban.5 5 A velencei nuncius az Itáliából Magyarországra tartó vagy visszafelé induló misszionáriusok bázisát alkotta, pénzzel, támogatólevéllel, szállással gondoskodott róluk, Iacopo Altoviti nuncius át is alakította a velencei palotája egy részét az átutazó misszionáriusok számára. Itt szálltak meg az Itáliából magyar misszióba induló vagy Magyarországról Rómába tartó hittérítők. 1645-ben, majd 1655-ben a Hitterjesztés Szent Kongregációja üjból felosztotta a tagjai között a föld tartományait.5 6 Aligha kétséges, hogy mindkét alkalommal egy-egy új pápa, (X. Ince, illetve VII. Sándor) trónra lépte tette szükségessé, hogy új rendszert alkossanak. Ezt az is jól mutatja, hogy az 1655-ös felosztási javaslattal VII. Sándor nem értett egyet, és ezért saját maga dolgozott ki egy másik tervet - a pápa megfellebbezhetetlen tekintélye miatt a Kongregáció, természetesen, ezt fogadta el. 1645-ben még, akárcsak az alapítás évében, 1622-ben, csak 13 bíboros között osztották el a világ régióit. Germania „tartományt", amelyhez — a bíborosok felfogása szerint — a Habsburgok magyarországi országrésze is hozzátartozott, Casparo Mattéi bíboros, a nem sokkal korábban visszatért bécsi nuncius kapta. X. Ince pápa halála után, 1655-ben a Kongregáció elhatározta, hogy új rendszert vezet be. Ekkorra már kiderült, hogy a korábbi rendszer nem működik, mert a bíborosok nem minden ülésen vettek részt, és'így nem tudta mindig egy kardinális figyelemmel kisérni a rábízott régióban a missziók munkáját. Ezért a viceprefektus, Luigi Capponi bíboros, 14 tartományra osztotta az akkor ismert világot, és mindegyik tartomány felügyeletét két-két bíboros látta volna el, így ha az egyik felelős nem volt Rómában, akkor a másik tekintette át a régió ügyeit. A 14 régióból csak három volt Európán kívüli. Magyarország helyzete nem sokat változott az újabb felosztással. Egy régió fogta össze Németország déli részét, Ausztriát, Csehországot, Sziléziát, továbbá Magyarországot, Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet, mindezeket a tartományokat Brancazio és Azzolini bíborosok felügyelete alá helyezték. A Propaganda Horvátországot és Szlavóniát ismét a királyi Magyarországtól különálló területnek tekintette, amelyeket Dalmáciával és Boszniával, sőt Krétáig a görög szigetekkel Este és Vidman bíborosok felügyeltek volna. Az Oszmán Birodalom európai tartományait Konstantinápollyal, Kisázsiával, a görög szigetekkel, a Fekete-tenger vidékével Szerbiától Tatái-országig a prefektus, Antonio Barberini, és Domenico Cecchino bíborosok kapták.57 54 Remigius Ritzler·. Die archivalischen Quellen der „Hierarchia Catholica". In: Miscellanea archivistica. Ed. Angelo Mercati. Roma 1952. 65-66. 55 APF Istruzioni 1623-1638. Fol. 127/v. 56 APF Acta SC Vol. 16. Fol. 338/r-v. Vol. 24. Fol. 37-38/v. 57 APF Acta Sc Vol. 24. Fol. 37-38/v.
