Századok – 2004

Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843

KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 857 alkalommal is felosztotta a tagjai között a földkerekség tájait - ekkor intézkedtek a három részre szakadt Magyarország, az itt működő missziók irányításáról is. Az egymást követő felosztások, amelyek egy-egy régiót előbb egy, majd két, végül négy bíboros felügyelete alá helyeztek, a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, mint hivatalnak a kudarcáról tanúskodnak. A megalapítását követő évtizedekben, legalábbis a 17. század végéig, a Kongregáció munkájában még nem a tengeren túli gyarmatok missziói, hanem az európai országokban folytatott hittérítés állt a középpontban. Elsősorban az Európában élő katolikusokat akarták megóvni a protestáns (illetve, a katolikus egyháznak egészen XIII. Leó pápáig alkalmazott terminológiájával: eretnek) veszélyről. A protestánsok közül pedig a misszionáriusok minél többet igyekeztek megtéríteni. A gyarmatokon azonban — amelyek még csak ekkor alakultak — a Hitterjesztés Szent Kongregációja munkáját nagyon akadályozta a spanyol és a portugál királyság „királyi főkegyúri joga", amely a Rómából küldött misszionáriusok munkáját a spanyol és portugál korona engedélyéhez kötötte. Emiatt is a misszionáriusok elsősorban Európában térítettek, és az említett felosztások is visszatükrözték a kontinens kiemelkedő fontosságát a missziós munkában. Ezért mind a királyi Magyarország, mind pedig a hódoltság és Erdély igen fontos missziós területet jelentettek a Hitterjesztés Szent Kongregációja számára. Amikor a Hitterjesztés Szent Kongregációja alig pár héttel azután, hogy XV Gergely pápa megalapította, kijelölte az egyes kardinálisok felügyelete alá tartozó régiókat, akkor a 13 nagy területi egységből nyolc Európában helyezkedett el. 1622. március 8-án a Propaganda felsorolta „a földkerekség tartományait", és minden egyes terület számára kijelölt egy-egy referáló bíborost.5

0 A középkori Magyarország területén ekkor három államot is találunk, az ország egy része a császár, másik fele a szultán birodalmához tartozott, míg Erdély félig önálló állam. A Kongregáció is három régióba sorolta be a Magyar Királyság területét, de merőben más felosztásban. A királyi Magyarország, akárcsak Csehország, á bíborosok számára a Habsburg-birodalomnak, azaz a német területeknek a része volt, míg kardinálisok (bár ebben, mint látni fogjuk, nem voltak következetesek) a hódoltsági vármegyékben az Oszmán Birodalom balkáni területének részét látták.5

1 A Kongregáció számára azonban Magyarországot nemcsak a két világbirodalom határa szelte ketté, hanem a misszók szempontjából legalább ilyen fontos volt 50 APF Acta SC Vol. 3. Fol. 3-6. APF Miscellanee Varie Vol. XTV/a. Fol. 642. APF Miscellanee Diverse Vol. 22. Fol. 61. 61

Nem Magyarország volt azonban az egyetlen ország, amelyet ez a főként a célszerűséget szem előtt tartó felosztás több részre vágott. így pl. a párizsi nuncius csak Franciország északi felében felügyelte a belső missziókat, a katolikus hittérítés ügyét. Dél-Franciaország, Szavoja és Dauphinée tartományokkal és a pápai államhoz tartozó Avignonnal együtt Itáliához, a torinói nuncius felügyelete alá került. Ez jól tükrözte Kongregációnak az Itália-központú, a misszionáriusok kiküldésére figyelő szemléletét, amely ezekben a dél-francia területekben - ellentétben a ország északi részével - eretnekségektől fertőzött, és ami még veszedelmesebb, Itáliát is könnyen megfertőzni képes területeket látott. A német birodalom területe is három nuncius között oszlott meg: A nyugati és északi területek a kölni nuncius felügyelete alá kerültek, míg a dél-német tartományokat, Elzászt, Würtemberget, Svábföldet a svájci Luzernben működő nuncius felügyelte. A Német-római Birodalom többi része a bécsi nuncius, Carlo Caraffa hatáskörébe tartozott, akárcsak az osztrák és cseh tartományok, továbbá Magyarország, Erdély, Havasalföld és Moldva.