Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
856 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY több ülésén részt vett, és tagja volt annak a különbizottságnak (particularis congregatio) is, amely Kína és India misszióival, a távol-keleti hittérítők és a portugál és spanyol uralkodók igencsak problématikus viszonyával foglalkozott. Bíborosként XI. Ince pápának ő referálta az esztergomi érsek budai vikáriusának, a szélhámos Luca Marunchich bosnyák ferencesnek az ügyét.4 6 A 17. század utolsó pápája, XII. Ince, Antonio Pignatelli néven korábban nemcsak firenzei, de később varsói, majd bécsi nunciusként (1668-1671) is szolgálta a pápaságot, így igazán jól ismerte a közép-európai katolicizmus problémáit. Pignatelli bíborosként a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja is volt, ám mivel igen sokat tartózkodott Rómától távol, csak nagyon ritkán vett részt az üléseken. Bíborosi kinevezése évében, 1681-ben, majd utána 1682-ben is mindössze két-két alkalommal voltjelen a Propaganda ülésein.47 Később pedig mint faenzai püspök és nápolyi érsek, Rómától távol élt, bár a Kongegációnak tagja maradt. Pápaként azonban XII. Incének a Hitterjesztés Szent Kongregációja nem tartozott a legfontosabb gondjai közé. Először csak megkoronázása után három évvel, 1694-ben vett részt a Kongregáció ülésen, utána ugyanebben az évben még kétszer hívta palotájába a Propaganda bíborosait, több ülésen azután már a haláláig nem is volt jelen.4 8 Ennek ellenére ez a nepotizmust tiltó, fontos reformokat bevezető, bár sokat betegeskedő pápa figyelt a missziókra, külön pápai érmet is veretett, amelyen a misszionáriusokat trónján ülve szétküldi a világba - ekkor azonban a pápa figyelmét már kevésbé az európai, mint inkább a távoli amerikai, kínai, indiai missziók kötötték le.4 9 Magyarország helye a bíborosok térképén - az elmélet A Kongregáció bíborosai számára már a megalapításkor nyilvánvaló volt, hogy a világ minden táján folyó missziós munka hatékony római ellenőrzése csak úgy sikerülhet, ha a testületet alkotó bíborosok mindegyike egy-egy régió specialistája lesz, folyamatosan figyelemmel kisérve a katolikus hittérítés gondjait azon a területen. Ezért a 17. század folyamán a Hitterjesztés Szent Kongregációja négy Spanish Rome 1500-1700. New Haven 2002. 188-210. Antonio Menniti Ippolito·. Politica e carrière ecclesiastiche nel secolo XVII. I veseovi veneti fra Roma e Venezia. Bologna 1993. 144-146. 160-172. 46 Molnár Antal: Az esztergomi érsek hódoltsági vikáriusának történetéhez. Magyar egyháztörténeti vázlatok. Évkönyv, Regnum 15 (2003) 1-2. 13-15. Tóth István György·. Kié Buda? Az esztergomi érsek és a belgrádi vikárius vitája a töröknek hódolt Budáról 1678-ban. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998.. 251-257. Uő: Sarajevói dokumentum a pesti bosnyák ferencesekről (1664). Történelmi Szemle XLIV (2002) 115-133. A budai katolikusok 16. századi történetéről jó áttekintést ad: Molnár Antal·. Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből). Levéltári Közlemények 74 (2003) 1-2. 191-220. A cím azonban némileg félrevezető, mert a közölt irat nem jelentés, hanem gyónási kérdések felsorolása, és nem a hódolt Budáról szól, hanem általában a török uralom alatt álló Balkán katolikusairól, azok lelkiismereti problémáiról. Egy raguzai pap, aki korábban budai káplán is volt, küldte ezt Raguzából (nem pedig Budáról) Rómába, felsorolva a muszlimok közt élő hívek tipikus eseteit. így a muszlimok és a katolikusok együttéléséről sok érdekes adatot találunk benne, a hódolt Budáról azonban semmit. 47 APF Acta SC Vol. 52. Fol. 65. 48 APF Acta SC Vol. 64. Fol. 25. 49 Pierre Biet: Innocent XII et Louis XIV In: Riforme, religione e politica durante il pontificato di Innocenzo XII (1691-1700). Ed. Bruno Pellegrino. Galatina 1991. 335-352.
