Századok – 2004

Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843

KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 853 Olyan alapvető ügyekben döntött a Hitterjesztés Szent Kongregációja Pamphili bíboros, a leendő X. Ince pápa előterjesztése alapján, mint a sztropkói székhelyű felső-magyarországi konventuális ferences misszió helyzete, Modesto a Roma római ferences hittérítő erdélyi tevékenysége, vagy Giacomo Boncarpi, a mezopotámiai címre kinevezett hódoltsági misszióspüspök kudarca. Pamphili bíboros számolt be a legfontosabb magyarországi és erdélyi hittérítők leveleiről, vagy a szombathelyi domonkos misszió vezetője, Sigismondo Ferrari kéréseiről. Giovanni Battista da Terugia olasz ferences, magyarországi provinciális, Bonventura da Genova és Pietro Vallonica da Sant'Angelo da Fermo itáliai konventuális ferences misszionáriusok jelentései is Pamphili bíboros íróasztalára kerültek. X. Ince tehát igazán jól ismerte a magyarországi hittérítés ügyeit, de pápaként a missziókra már csak kevés ideje és figyelme jutott. Francesco Ingoli kísérletet tett arra, hogy X. Ince pápa uralkodásának kezdetén újra felélessze azt a — VIII. Orbán uralmának vége felé lassan elhagyott — szokást, hogy havonta egyszer a Kongregáció a pápai palotában, „Őszentsége jelenlétében" tartott üléseket. Ezek a pápai részvétellel folyó ülések egyrészt nagyban emelték a Propaganda tekintélyét a kúriai hivatalok és a kardinálisok körében, másrészt pedig a döntéshozatalt is nagyon meggyorsították: A végső döntést mindig a pápa maga hozta, és amennyiben jelen volt, akkor bármilyen ügyben rögtön dönthetett. XV Gergely alapító bullája szerint eredetileg havi három ülést kellett tartania a Kongregációnak, ezek egyikét a pápa előtt, ezt azonban a későbbiekben nem tartották be. Már VIII. Orbán alatt is alig több mint havi egy ülést tartott a Kongregáció: A pápa uralkodásának 21 éve alatt összesen csak 316 alkalommal üléseztek a bíborosok, évente átlag 15 alkalommal - a pápa uralmának elején gyakrabban, a vége felé jóval ritkábban. X. Ince pápa megígérte ugyan, hogy pápaként nagy figyelmet fog szentelni a misszióknak, és megkövetelte, hogy részletesen tájékoztassák a missziók ügyeiről, a Propagandában tárgyalt jelentésekről. A valóságban azonban uralkodása kezdeti évei után X. Ince alig vett részt a Kongregáció ülésein. 1649-ben egyetlen egyszer sem, 1650-ben és 1651-ben mindössze egyszer, 1652-ben kétszer elnökölt a Propaganda ülésein, míg pontifikátusa fennmaradó két évében már egyáltalán nem hívta a palotájába a Kongregáció bíborosait. X. Ince uralkodásának 10 éve alatt 103 ülést tartott a Kongregáció, azaz átlagban havonta alig több mint egyet, és ezek közül a pápa személyesen mindössze tizenkettőn vett részt. Akárcsak X. Ince, az utóda, VII. Sándor (1644-1655) is uralkodása kezdetén még nagy figyelmet szentelt a Propagandának, később azután, a rázúduló problémák közepette, a missziók kérdésére már alig jutott ideje és figyelme.3

1

VII. Sándor uralkodásának tizenkét éve alatt a Propaganda mindössze kilenc ülésén elnökölt, jelezve hogy a missziók ügye az európai katolikus hatalmak konfliktusai, és a török elleni háború mellett már kiszorult a pápaság figyelmének központjából.3

2 Fol. 326. + 337/v. APF SOCG Vol. 157. Fol. 255. APF SOCG Vol. 79. Fol. 188., APF SOCG Vol. 79. Fol. 140. 31 Hermann Tüchle: Die Protokolle der Propagandakongregation zu deutschen Angelegenheiten, 1657-1667. Diasporesorge unter Alexander VII. Paderborn 1972. 11-19. 32

A pápa jelenlétében tartott üléseken mindig lényegesen több kardinális vett részt, mint azokon a tanácskozásokon, amelyeken a Kongregáció prefektusa elnökölt. Amikor nem sokkal a megvá-