Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 851 jozottan, de ugyanakkor sokkal nehézkesebben is működött. A Kongregáció titkára mind több irat hátára jegyezte fel érdemi döntés helyett a bíborosok határozatát: elhalasztva, vagy éppen felolvasás után mehet az irattárba. A Hitterjesztés Szent Kongregációja működését a legilletékesebb, az ügyeket kézben tartó titkár, Francesco Ingoli írta le a Csehország kapucinus misszionáriushoz, Valeriano Magnihoz címzett levelében. „Minden levél, feljegyzés és más írás a titkár (azaz Ingoli) kezébe kerül, aki a legalkalmasabbnak tűnő sorrendet választja ezek elintézésére. A titkár a Kongegáció minden ülésén referál, felolvassa az irat summázatát, vagy az egész tartalmát, és a bíborosok a kinevezésük sorrendjében szólnak minden javasolt ügyben, arról, hogy mi tűnik számukra alkalmas válasznak, döntésnek vagy határozatnak, és ahová a nagyobbik részük hajlik, az lesz a határozat, amit azután a titkár feljegyez".26 A bíborosok tehát nem szavaztak a szó mai értelmében, ez a pápaság vagy általában a koraújkori Európa testületeiben még elképzelhetetlenül modern dolog lett volna. Ingoli szavaiból kitűnik, hogy a többség akarata lett a Kongregáció határozata, de az is, hogy az egyes bíborosok súlya különböző volt a testületben - a szavazatok itt sem számláltattak, hanem mérlegeltettek. Az iratok hátoldalára írt feljegyzésekből jól látható, hogy Ingoli titkár a bíborosok vitáját követve a Propaganda ülései alatt hogyan alakította, csiszolta a Kongregáció tömör határozatait. A hatalmas mennyiségű beérkező levél, a világ minden tájának misszióiról befutó jelentések azonban hamar illuzórikussá tették ezt a részletes és gondos ügymenetet, amelyet ez az 1631-ben készült levél leírt. Tíz évvel a Kongregáció megalapítása után a bíborosok egy-egy alkalommal már 40-50 napirendi pontot is tárgyaltak, emiatt az üléseket gyakran nem is tudták egy nap alatt befejezni, hanem azok átnyúltak a következő napra is. A pápa előtt tartott, „Coram Sanctissimo" üléseket pedig megelőzte egy előzetes összejövetel, ahol a bíborosok megtárgyalták, előkészítették a pápa elé terjesztendő aktákat, tehát ekkor is két napra volt szükségük - bár a pápa, mint abszolút uralkodó jelenléte a döntéseket meggyorsította. A 17. század második felében azután, ahogy a pápák egyre ritkábban vettek részt személyesen a Hitterjesztés Szent Kongregációja ülésein, sok kérdést az egyház feje a pápai audiencián döntött el. A missziókat illető kérvényeket, mint ez a hátoldalukra rótt sietős feljegyzésekből kitűnik, ugyancsak a pápai kihallgatásokon adták át a pápai titkárok a Hitterjesztés Szent Kongregációjának.2' A magyarországi missziókból beérkező ügyek is igen gyakran tényleges döntés nélkül elaludtak a római missziós hatóságnál. Mint a világ oly sok hivatala, a Hitterjesztés Szent Kongregációja is alapvetően két módon odázta el a döntéseket: a bíborosok vagy további információkat kértek az ügyről, igen gyakran a bécsi nunciustól, vagy pedig bizottságot alakítottak. A Hitterjesztés Szent Kongregációja jegyzőkönyveit olvasva, a 17. század közepétől mind inkább kitűnik, hogy a Kongregáció fuldoklott a rengeteg ügy terhe alatt. A döntésre előkészített és az ülésre beterjesztett iratoknak a kardinálisok csak egy töredékét tudták megtárgyalni. A levelekre gondosan feljegyezték, 26 Francesco Ingoli: Relazione i. ra. 274. 27 Néhány példa: APF SOCG Vol. 384. Fol. 283. Vol. 572. Fol. 247. 8. Novembris 1642. Cong. 292. No. 23., Acta SC Vol. 15. Fol. 202/v., SOCG Vol. 403. Fol. 338., és APF SOCG Memoriali passim.
