Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
850 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy a pápaság azzal, hogy a vesztfáliai békének a protestánsoknak kedvező pontjait mereven elutasította, a következő évtizedekre önmagát szigetelte el az európai politikában. 1648 után Róma elvesztette azt a fontos európai szerepét, amelyet a tridenti zsinat (1545-1563) utáni hat-nyolc évtizedben az erkölcsi tekintélyében és gazdasági erejében egyaránt megerősödött, helyreállt pápáság játszott. Csökkent a pápaság súlya a világban, és a szentszéki politikán belül is kisebb figyelmet kapott a missziók kérdése, mint a 17. század első felében. Ez a változás azonban, amely a kortársak figyelmét sem kerülte el, csak viszonylagos volt, azaz a missziók — ha már nem is annyira, mint XV Gergely alatt — továbbra is a trentói zsinatban megújult katolikus egyház egyik legfontosabb fegyverének számítottak.2 4 Még nagyobb változás hozott a Hitteijesztés Szent Kongregációja működésében, hogy 1649. április 24-én meghalt Francesco Ingoli, aki a Kongregáció megalapítása óta töltötte be a titkári tisztet, és ő volt a Kongregáció igazi motorja.25 Ingoli a magyar egyháztörténetben is roppant fontos szerepet játszott, bár erről — a Kongregáció levelezésének és levéltárának rendkívüli titkossága miatt — a kortársak csak keveset tudtak. A hihetetlen munkabírású, a missziókért fanatikusan lelkesedő titkár valamennyi beérkező levelet átolvasott. Azok az apró betűkkel rótt feljegyzések és előterjesztések, amelyeket a Magyarországról és Erdélyből küldött misszionáriuslevelek százainak hátán olvashatunk, nagy hatással voltak nemcsak az itteni misszionáriusok és püspökök, de az egyszerű hívek sorsára is. A következő évtizedekben, mint a Kongregáció titkárait bemutatva látni fogjuk, kiderült, hogy Francesco Ingolit nem sikerült pótolni. Bár a 17. század második felében a Hitteijesztés Szent Kongregációjának kiváló titkárai is voltak, olyan, csak a misszióknak és a missziókért élő, fanatikus és karizmatikus személyiséget, mint Francesco Ingoli volt, nem találunk még egyet a Propaganda alkalmazottai között. Kisebb lelkesedés, növekvő bürokrácia A Hitterjesztés Szent Kongregációja történetében a 17. század második fele az intézményesedés korszaka. A bíborosok a Kongregáció 1622. évi megalapítását követő évtizedben a kezdeti lelkesedésükben valamennyi problémára egyszerre akartak megoldást találni. A 17. század derekától kezdve azonban a kardinálisok a missziós főhatóság feltornyosuló irathalmai láttán már korántsem voltak olyan lelkesek és derűlátók, mint korábban. Ugyanakkor azonban véget ért a kezdeti évek „tűzoltó" technikája is, amikor a kardinálisok figyelmét mindig más, éppen a legfontosabbnak vélt probléma kötötte le. A 17. század derekától kezdve a Propaganda már folyamatosan figyel egy-egy régióra. A Hitterjesztés Szent Kongregációja ügymenete az 1630-as, 1640-es években kialakult, és így ez a testület ola-24 AcLriano Prosperi: II Concilio di Trento: una introduzione storica. Torino 2001. 88-94. 25 Josef Metzler·. Francesco Ingoli, der erste Sekretär der Kongregation (1578-1649). In: Memoria rerum 1/1. 197-243. Francesco Ingoli: Relazione delle quattro parti del mondo. Ed. Fabio Tosi. Roma 1999. XVII-XXX., 293-329. Dictionnaire d'Histoire et Géographie Ecclésiastiques. Paris 1995. XXV 1150-1157. Roberta Vicchi: I mille volti délia missione. Francesco Ingoli da Ravenna al mondo. Ravenna 1999. 2-3. Nicola Kowalsky: Il testamento di Monsignor Ingoli primo segretario délia Sacra Congregazione „de Propaganda Fide". Neue Zeitschrift fur Missionsgeschichte 19 1963 272-283.
