Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
848 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY ban a császári csapatok szétverték Pfalzi Frigyes, a református cseh király vezette huszita-lutheránus felkelőket. A következő években a császár nemcsak a cseh rendek ellenállását törte meg, hanem a katolikus egyház is erőteljes ellenreformációba kezdett. Ezután a katolikus lett az egyetlen engedélyezett keresztény felekezet Csehországban. Az erőszakos ellenreformáció azonban Csehországban intenzív missziós munkával párosult, az újonnan épült vagy visszafoglalt kolostorokban, templomokban virágzott a korban legmodernebb itáliai manierista és barokk kultúra, a jezsuita, kapucinus, ferences misszionáriusok pedig a meggyőzés eszközeivel szerezték vissza az „eltévelyedett" lelkeket.16 Egészen más volt a helyzet Magyarországnak a Habsburg-birodalomhoz tartozó harmadában. Itt Bocskai és Bethlen hadjáratai, a bécsi és nikolsburgi békék után a protestánsok vallásszabadságát törvény — és ami még sokkal fontosabb: fegyveres erő — biztosította. Ugyanezekben az években, az erőszakos ellenreformációs kísérlet kudarca után, mindjobban teret nyert azonban a jezsuitából lett esztergomi érsek, Pázmány Péter programja a katolikus egyház megújítására, elegendő számú, képzett, buzgó püspökkel és plébánossal, itáliai szintű katolikus iskolákkal és könyvekkel, és — nem utolsó sorban — a katolikus hitre önként áttért földesurak hathatós segítségével.1 ' Drámai változások Rómában 1644-1649 között Az 1640-es évek közepére a Hitterjesztés Szent Kongregációja munkája megszilárdult. A Kongegáció mind alaposabb információkkal rendelkezett a világban élő katolikusok helyzetéről, és a korábbiaknál sokkal hatékonyabban tudta irányítani a missziókat. Az 1640-es évek derekán azonban nagyon sok minden megváltozott a Propaganda munkájában, bár a hivatali gépezet feljegyzéseit olvasva ez korántsem tűnik fel. A Kongregáció üléseinek szűkszavú jegyzőkönyvei, amelyek felsorolják az egyes üléseken részt vevő bíborosokat, és az azokon elnöklő prefektusokat, valójában nagyon is drámai eseményeket tükröznek.1 8 1645 körül a pápaság életében olyan alapvető változások történtek, amelyek a kihatottak a magyarországi és erdélyi missziók sorsára is. 1644-ben, 21 évi uralkodás után meghalt VIII. Orbán pápa, aki a 16-17. századi pápák közül a leghosszabb időt töltötte Szent Péter trónján - halála ezért önmagában is korszakváltást jelentett.1 9 VIII. Orbán a missziók ügyét és az ekkor még igencsak friss alapítású Hitterjesztés Szent Kongregációja sorsát — főleg kezdetben — a szívügyének tartotta. Ezt jól mutatja, hogy gyakran vett részt a Kongregáció ülésein, és a Hit-16 Olivier Châline: La reconquête catholique de l'Europe centrale, XVT-XVIIP siècle. Paris 1998. 30-34. 45^48. 141-148. további irodalommal. Olivier Châline·. L'Italie en Bohême après la Montagne Blanche. Santa Maria di Quercia di Viterbo, 2003. (előadás, s. a.) 17 Bitskey István: Pázmány Péter. Bp. 1986. 116-198. 18 A pápai kúriára alapvető kézikönyv: Niccoló Del Re: La Curia Romana. Lineamenti storico-giuridici. Roma 1998. a Propagandára: 146-160. Paolo Prodi: Il sovrano pontefice. Un corpo e due anime: la monarchia papale nella prima etá moderna. Bologna 1982. Antonio Menniti Ippolito: Il tramonto délia curia nepotista. Papi, nipoti e burocrazia curiale tra XVI e XVII secolo. Roma 1999. Maria Antoinetta Visceglia: La cittá rituale. Roma e le sue ceremonie in etá moderna. Roma 2002. 119-164. Sárközy Péter: „Roma est patria omnium fuitque". Bp. 2001. 5-30. 19 Irene Fosi: All'ombra dei Barberini. Fedeltá e servizio nella Roma barocca. Roma 1997. 171-200.
