Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
844 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Emiatt különleges Magyarországon a koraújkori európai egyház-, vallás-, és művelődéstörténet egyik legfontosabb fejezete, a katolikus missziók története is. Ebben az országban, amely részben a keresztény, részben pedig a muszlim világhoz tartozott, egyszerre és egymás mellett léteztek a belső és külső missziók. Igaz, az utóbbi évek kutatásai mindjobban rámutattak arra, hogy — ellentétben a korábbi felfogással — ezek a külső és belső missziók korántsem egymástól elszigetelten működtek. Éppen ellenkezőleg, a francia parasztokat Bretagne-ban vagy Auvergne-ben térítő missziók fejlődése nagyon is konkrét formában hatott a kanadai irokézek vagy kongói bennszülöttek közti francia misszionáriusok munkájára, annak eszközeire, tartalmára, irányítására.4 Ezek a távoli, illetve európai missziók azonban egymástól sok ezer kilométeres távolságra voltak, míg Magyarországon a hittérítők egymás közelében fekvő mezővárosokból írtak Rómába hol „németországi" (értsd a Habsburg-birodalomhoz tartozó), hol pedig „törökországi", azaz az Oszmán Birodalom területén fekvő missziókból.5 Mind a belső, mind a külső missziókat világszerte az 1622-ben alapított pápai hivatal, a Hitterjesztés Szent Kongregációja (latinul Sacra Congregatio de Propaganda Fide) nevű bíborostanács irányította, korabeli népszerű nevén a Propaganda,6 Ha megvizsgáljuk ennek a kongregációnak és a magyar misszióknak — a század folyamán igencsak változó — viszonyát a Kongregáció megalapítása, 1622, és a század vége, 1700 között, akkor nemcsak a magyarországi katolicizmus töríénetének egy jelentős, de eddig csak keveset kutatott szelete tárul fel előttünk. A Kongregáció története a koraújkori hivatalok működésének is igen fontos példája.7 A missziós iratokból jól látszik a 17. századi világbirodalmak központi irányí-4 Dominique Deslandres: Croire et faire croire. Les missions françaises au XVIIe siècle. Paris 2003. 332-353. Uő: Vincent, Adrien, François, Jean et les autres. In: Homo religiosus. Autour de Jean Delumeau. Paris 1997. 218-225. Uő: Les missions françaises intérieures et lointaines, 1600-1650. Esquisse géo-historique. Mélanges de l'École française de Rome 109 (1997) 2. 505-538. Bernard Dompnier: Mission lointaine et mission de l'intérieure chez les Capucins français 1600-1650. In: Les réveils missionnaires au XVIIe siècle. Marseille 1982. 257-281. Marc Venard: Missions lointaines ou/et missions intérieures dans le catholicisme française de la première moitié du XVIIe siècle. Uo. 83-89. 5 István György Tóth: Between Islam and Orthodoxy: Protestants and Catholics in Southeastern Europe. In: Cambridge History of Christianity. Vol. 6. Ed. Ronnie Po-Chia Hsia. Cambridge 2004. (s.a.), Giouanni Pizzorusso: La Congrégation „de Propaganda Fide" et les missions en Italie au milieu du XVIIe siècle. In: Les missions intérieures en France et en Italie du XVIe siècle au XXe siècle. Ed. Christian Sorrel-Frédéric Meyer. Chambéry, 2001. 43-61. A kötet 39 tanulmánya alapos áttekintést ad a belső missziók problémáiról a katolikus megújulás kezdetén. Vö. Marie-Lucie Copete-Federico Palomo: Des Carêmes après le carême: stratégies de conversion et fonctions politiques des missions intérieures en Espagne et au Portugal. Revue de synthèse 4 (1999) 359-380. 6 Erre lásd alábbi tanulmányaimat, és az ott idézett, itt most újra fel nem sorolt irodalmat: Tóth István György: Raguzai Bonifác, a hódoltság első pápai vizitátora. Történelmi Szemle 39 (1997) 3-4. 447-472., A Propaganda megalapítása és Magyarország (1622) Történelmi Szemle 42 (2000) 1-2. 19-68., Koszovóból vagy Mezopotámiából? Missziópüspökök a magyarországi török hódoltságban. Történelmi Szemle 41 (1999) 3-4. 279-329., Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben. Századok 135 (2001) 4. 819-870., Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon. Századok 135 (2001) 6. 1313-1347. 7 Peter Partner: The Pope's Men. The Papal Civil Service in the Renaissance. Oxford 1990. 82-110. Mario Caravale: L'ordinamento temporale dello Stato délia Chiesa dopo Sisto V In: Dopo Sisto V La transizione al barocco. (1590-1630). Roma 1997.
