Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
EGY KOLOSTORPER TÖRTÉNETE A 16. SZÁZAD ELEJÉN 839 pésük — a magándevóció megnyilvánulásán túl — a tőlük függésben élők szakrális és e világi igényeire is figyelő feljebbvalói vallásosságként, illetve — tágabban értelmezve — magatartásként értelmezhető.5 8 Vagyis a kolostorok anyagi áldozatokkal járó reformja közvetlenül a — szerzetesek és a lakosság tettleges összeütközései nyomán felbomlott — közbékét és az ezzel összefüggő közjót állította helyre. A feljebbvalói fellépés közvetetten ugyanakkor a barátok életmódja által megkérdőjeleződő egyházi,5 9 és az ezért szintén felelős földesúri tekintély legitimálásának — az engedelmesség iránti hatósági igény elfogadtatásának — szimbolikus, de annál hatékonyabb eszköze is volt.6 0 Azt, hogy a körmendi földesúr fellépését valóban a lakosság felháborodása indukálta, paradox módon az a váratlan fejlemény is megerősíteni látszik, hogy a reform végül zátonyra futott: a ferencesek a romos kolostorból 1524-ben elköltöztek. Ez arra utal, hogy a közösség és a világi hatóság érdekközössége és együttműködése tovább nem működött. Ez a törés, úgy vélem, annak tulajdonítható, hogy míg a polgárok számára a városközpontban álló kolostor az önmegjelenítés fontos tárgya volt,6 1 a főúri szakrális reprezentáció motívumai hiányában6 2 a kolostor állapota a kegyurat a botrányok megszűnése után már nem érdekelte. Reform és reformáció: a választás esélye A fenti, különböző dimenziójú mikro-elemzésekkel a laicizálódás jól ismert folyamatának6 3 helyi — talán kevéssé ismerős — színtereit és összefüggéseit igye-58 Miként azt a körmendi eljárás során a hatalom képviselői megfogalmazták: a földesúr „a vallás és a keresztény hívek üdvössége érdekében" reformálta a kolostort. A hollósi plébános száján ez így hangzott: „hogy nagyobb legyen a nép Isten iránti odaadása" - BAV Barb. Lat. 2666. f. 79r. 59 A körmendi Ágoston-rendiek kihágásai miatt — vallották egyhangúan a tanúk — a nép nemcsak a velük együtt élő barátokat, hanem az egész rendet, sőt az egész klérust megvetette (pl. BAV Barb. Lat. 2666. f. 71', 74r). Vagyis a hívek konkrét konfliktuson alapuló szerzetesellenessége általános, előítéleten alapuló egyházellenességbe kezdett fordulni, amit a hatóságok nem néztek tétlenül. 60 Ebben a megközelítésben, a szimbolikus uralmi tőke létrehozására irányuló eljárásként válik érthetővé, hogy késő középkori uralkodóink, mindenekelőtt a Hunyadiak, a népszerűségüket vesztő monasztikus rendek gazdag kolostorait tendenciaszerűen a társadalmi elvárásokra érzékenyebben reagáló kolduló rendek vagy pálos remeték kezére adták, noha ez jelentős anyagi veszteséggel járt számukra, vö. Kubinyi Α.: Mátyás király és a monasztikus rendek i. m. 246. 61 Ezt jól mutatja, hogy az ágostonosok gondatlansága és tétlensége folytán — ezzel szintén a mindenkire kötelezőnek tekintett elvárástól elmaradva — pusztulásnak indult kolostorépületeket a hívek saját erejükből, vallási testvérületük szervezésében megpróbálták felújítani. A tető egy részét helyre is állították, amint erről a tanúk beszámoltak (1. pl. BAV Barb. Lat. 2666. f. 88r). Teljes restaurációra azonban, tekintettel a kolostor méreteire és állapotára, nem futotta erejükből. 62 Konkrétan ez azt jelenti, hogy Erdődy Péter nem Körmenden tartotta Vas megyei rezidenciáját (hanem Monyorókeréken), és temetkezőhelyként sem szolgáltak a család számára a körmendi egyházak. Ezzel szemben az összehasonlításként vizsgált esetekben, az obszervánsoknak átadott szécsényi, sárospataki és újlaki ferences kolostorok esetében a reform a kegyurak rezidencia-építési és -fejlesztési, illetve nemzetségi monostor létrehozására irányuló törekvéseinek részét képezte. König Kelemen·. Hatszázéves ferences élet Szécsényben. 1332-1932. Vác, 1931. 14-22.; Kubinyi András: Nagybirtok és főúri rezidencia Magyarországon a XV század közepétől Mohácsig. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 2. (1991) 214-217., 225.; Détshy Mihály. Hol állt a középkori sárospataki vár? Miskolc, 1966. (A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve VI.) 177-197., főleg 182-184.; Stanko Andric: The Miracles of St. John of Capistran. Bp. 2000. 42^13. Korábbi irodalmat az Újlaki családra és Újlakra 1. uo. 51-55. 63 A terminus használatára ebben a kontextusban 1. Paul L. Nyhus: The Franciscan Observant Reform in Germany. In: Reformbemühungen i. m. 217.
