Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
840 ERDÉLYI GABRIELLA keztem felvillantani. Másképp fogalmazva: társadalom és egyház kapcsolatában az előbbi javára történő erőeltolódás történetét alulról igyekeztem ábrázolni. Erőeltolódás alatt azt értve, hogy fokozódott az egyházi intézmények feletti társadalmi befolyás, a hitbéli és egyházzal kapcsolatos kérdésekben nőtt a laikusok öntudatosodása, bővültek választási lehetőségei. A világi papság és a régi szerzetesrendek mellé a késő középkorban többek között a kolduló rendek sorakoztak fel a maguk — mennyiségileg és minőségileg is többletet jelentő — lelki gondozói tevékenységével és új szellemiségű tanításával.6 4 A 16. század elején pedig már nemcsak egy újabb papi reformgenerációval bővült a kínálat, hanem immár egymással versengő — a cselekedetet vagy a hitet középpontjukba állító — teológiai irányzatok, majd egyházak között is választhattak a hívek. A papválasztás így a késő középkori kolostorok reformjának és a kora újkori hitváltásoknak6 5 is lényeges mozzanatát alkotta, és mint ilyen a laicizálódás — majd pedig a kora újkori konfesszionalizáció — folyamatának helyi eseményeként vizsgálható. Konkrét esetek komplex elemzésére azonban csak kivételesen szerencsés forrásviszonyok közepette van lehetőség a protestáns reformáció korában is. Ez szintén arra ösztönzött, hogy a körmendi példa tanulságait e téren is kamatoztatni próbáljam.6 6 A 15., illetve 16. századi történeti szituáció rövid összevetése azt mutatja, hogy a protestáns papválasztás a jogi normák, a politikai szituáció, de az anyagi és kulturális erőforrások terén is egyre tágabb lehetőséget nyújtott a közösségi cselekvésre.6 7 Az 1550-1560-as évekből fennmaradt vizitációs jegyzőkönyvek pedig számos konkrét példával igazolják az egyéni hitváltás és a közösségi papállítás lehetőségét és gyakorlatát.6 8 Ráadásul e forráscsoport segítségével a 64 Kaspar Elm: Verfall und Erneuerung des Ordenswesen im Spätmittelalter. Forschungen und Forschungsaufgaben, Untersuchungen von Kloster und Stift. Göttingen, 1980. (Veröffentlichungen des Max-Planck Instituts für Geschichte 68, Studien zur Germania Sacra 14.) 188-238. 65 „A Reformációt az tette teológiai ideák elvont tárháza helyett mozgalommá, hogy az emberek megpróbálták hitüket megvalósítani. A legfontosabb lépés az volt, hogy egy kegyes prédikátort szerezzenek, aki az Igét hirdeti, és részt vesz egy valamiféle életre keltett keresztény közösség létrehozásában. Éppen ezért a kis közösségek ... kegyes prédikátor találására és tartására irányuló erőfeszítései a Reformáció megértésének egyik kulcsát alkotják" - írja Robert W Scribner: Preachers and People in German Towns. In: Uő: Popular Culture i. m. 124. 66 Vö. Erdélyi G.: Obszerváns és protestáns „hitváltás" i. m. 67 Ami például a jogi feltételeket illeti, a helyi világi egyházak felett a közösségek közvetlen joghatósággal rendelkeztek a késő középkorban is. Nemcsak a városok és a mezővárosok nagy része, de számos falu népe is — patrónusként vagy a magánkegyúrral közösen — maga választhatta (és bocsáthatta el) plébánosát. A választás helyenként nemcsak az esküdtek, hanem az egész egyházközség részvételével történt. Az egyházközségi önkormányzat joga és gyakorlata a liturgikus cselekmények rendjének szabályozására vagy a kívülálló hatóságokkal egyházi ügyekben zajló tárgyalásokra is kiterjedhetett. Ezt alapul véve természetesnek látszik, hogy a közösségeknek a 16. században is megvolt az elvi lehetősége arra, hogy protestáns prédikátort válasszanak maguknak, vö. Benda Kálmán·. A mezővárosi önkormányzat és az egyházak a XVI-XVIII. században. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Szerk. Nóvák László-Selmeczi László. Nagykőrös, 1986. (Acta Musei de János Arany nominati IV) 301-305.; Kubinyi Andreis·. Plébánosválasztások és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarországon. Aetas 1991. 2. 26-45. 68 Például a falusi és mezővárosi lakosság szabad hitválasztásának tüneteként értékelhetjük a vallásilag megosztott közösségek létét. Feljegyeztek ezen túl néhol olyan makacs egyéneket, akik szembeszegültek a többségi akaratnak. Szintén a közösségi akarat érvényesülésének jele, függetlenül a kegyúr felekezeti szimpátiájától (amit nem mindig lehet megállapítani), ha vegyes az egy birtokos földesurasága alá eső községek papjainak felekezeti megoszlása - a katolikus és lutheránus falvak egymás melletti léte pedig egyáltalán nem számított kivételesnek, vö. Reformné hnutie i. m. passim.
