Századok – 2004

Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823

EGY KOLOSTORPER TÖRTÉNETE A 16. SZÁZAD ELEJÉN 835 közösség és a kívülállók határát. Ez azért fontos, mivel ez szintén gyengíti az ágostonosok azon érvelését, hogy a fama publica csupán rosszindulatú pletyka és utólagos rágalom. A körmendiek 600-700 fős közösségében intenzívebb kommunikáció elsősorban a fráterek és barátnőik történetei köré csoportosult. Azon, hogy a kocsmai epizódokat az emberek kevéssé tartották érdemesnek, fontosnak vagy szórakoztatónak elmesélni vagy meghallgatni, nincs mit csodálkoznunk: a férfiak közvéleményével állunk szemben, akik valamennyien személyes tapasztalatból ismerték a mindennapos kocsmai jeleneteket. A kolostori élet válsága és reformja Amint a tanúk kivétel nélkül megerősítették, a szerzetesek hanyag és kicsapongó élete a lakosságot felháborította. Haragjuk és megvetésük cselekedeteikben is megnyilvánult. A közösség szemmel láthatóan az Ágoston-rendiek megjavítása érdekében mindent megpróbált: korholt, vitázott, gúnyolt, nevetett, fenyegetett szóban és veréssel; máskor tűrt, segített és jó példával járt elől, olykor pedig igyekezett kerülni a részeges frátereket. Mindennek során a válság mélypontjait a barátok nyílt elhatárolódása, tiszteletlensége, másfelől az ágostonosok elkergetésének közösségi terve jelzi.4

2 Ne feledjük azonban, hogy ami a kihallgatás során elhangzott, az nem a normális, hanem a rendkívüli. A tanúk elejtett szavai nyomán a mindennapok másik, sokszor békés és időnként kifejezetten derűs pillanatai is felsejlenek. Az emberek viszonya a barátokhoz igen változatos volt: a főleg nem körmendieket jellemző közömbösségtől és néhányak tudatos elhatárolódásától kezdve a közös, alkalmi kocsmai beszélgetéseken át a környékbeli papságra különösen jellemző kolostori ivócimboraságig terjedt. Mindenekelőtt pedig a körmendieket igen ambivalens viszony fűzte a kolostor lakóihoz: noha a szerzetesek vétkei felháborították őket, mégis igénybe vették megmaradó liturgikus szolgáltatásaikat, illetve társaságukat. A kolostor körüli válságot ezért ingadozó folyamatként kell elképzelnünk. A közösségi eszközök és célok hol mérsékelt, hol radikális meghatározása, a közhangulat kétségbeesés és elszántság közötti mozgása a sikertörténetekre éhes mindennapi beszélgetéseken formálódott. De az is nyomon követhető, hogy a magán- vagy csoportközvélemény a helyi vezetők, így a plébánosok és várnagyok állásfoglalása nyomán emelkedett az egész közösség hivatalos vélekedésének szintjére.4

3 Miért maradt el mégis évtizedeken át a sokszor tervezett „lázadás", s maradt a konfliktus és a szolidaritás dialektikáján alapuló ambivalencia a hívek és a szerzetesek kapcsolatában a meghatározó? Minden jel szerint ez leginkább a laikusok óriási papság- és szertartás iránti igényével magyarázható. A körmendiek nem szívesen mondtak le a városukban álló kolostor által potenciálisan biztosítható, a világi papságéhoz képest mennyiségileg és minőségileg is többletet jelentő liturgikus szolgáltatásokról. Viselkedésük a korabeli vallásos mentalitás és mindennapi igények hátterében válik jobban érthetővé. 42

Bővebb kifejtését 1. Erdélyi G.: Obszerváns és protestáns „hitváltás" i. m. A lakosság cselekszik c. fejezet. 43

Részletesen bemutatva 1. Erdélyi: „Causa scientiae" i. m. 25-28.