Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
836 ERDÉLYI GABRIELLA A korabeli felfogás a szellemi és a fizikai összefonódásán, s a szakralitás rendszabályozó elvén alapult. Ε szabályozás kulcsfontosságú eszközét a keresztény dogma és liturgia alkotta.44 Mindkettőt együttesen formálta a szentségek kizárólagos papi kiszolgáltatásában testet öltő egyházi üdvközvetítés, valamint a laikusok egyre növekvő aktivitása lelki üdvösségük és e világi boldogulásuk biztosítása érdekében.4 5 A laikus igények, értelmezések, illetve az egyházi tanítások kölcsönhatását fontosnak tartom a korabeli vallásosság gyújtópontjait alkotó eucharisztikus ájtatosság és bűnbocsánati gyakorlat, a purgatóriumi szenvedések,46 az érdemszerzés és a jócselekedetek képzeteinek kialakulásában is. Az egyház ezekkel kapcsolatban a saját életvitel, a jó tettek és a bűnbánat üdvszerző hatását hangsúlyozta.4 7 A gyakorlatban azonban a fenti elképzelések a kölcsönösség és közvetítés elvén nyugvó közbenjárás intézményét és rendszerét erősítették.4 8 Kölcsönös kötelességeken nyugvó kapcsolat fűzte a világi hívekhez a szakrális szférával való érintkezés közvetítőit is, akik ha kötelességeiket megsértették — legyen ez maga az Isten, a szentek vagy a felszentelt papság —, gúny és harag tárgyaivá válhattak. A körmendi ágostonosok elleni harag tehát mindenekelőtt a kötelességét nem teljesítő közvetítőknek szólt, mivel a barátok ezzel a közösségnek a — lelki és fizikai biztonságát segítő — kegyelmi eszköztár növelésére irányuló törekvéseit hiúsították meg. Ráadásul ezt akkor tették, amikor a hívek egyre változatosabb formákban kívántak részt venni a felszentelt papság kötelességeiben (miséin, zsolozsmáin, testvérületeiben), hogy ezáltal érdemeiben részesülhessenek. Persze az emberek aggodalma lelki üdvükért nem választható el abbéli haragjuktól és megvetésüktől, hogy az ágostonosoktól hiába várták a mindenkire kötelező viselkedési-erkölcsi normák betartását is. Úgy vélem, a fráterek feslett életvitele nagyrészt intézményes és társadalmi marginalitásukból eredt. Helyzetüket ugyanis összevetettem a közösségekbe például rokonsági szálakon jobban 44 Részletesen L Robert Scribner. Cosmic Order and Daily Life: Sacred and Secular in Pre-industrial German Society, i/o: Ritual and Popular Religion in Catholic Germany at the Time of the Reformation. In: Popular Culture and Popular Movements in Reformation Germany. London, 1987. 2-16., 32-41. 45 Ennek tüneteit és intézményeit bőséges adatokkal mutatja be Pásztor Lajos monográfiája a reformáció előtti vallásos életről. A magyarság vallásos élete a Jagelló-korban. Bp. 1940. L. még újabban, a hívek intenzív vallásos tevékenysége egy-egy területének részletes bemutatásával Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. Bp. 2003. (História Könyvtár. Monográfiák 20.). A testvérületekről M. M. de Cevins: Les confréries en Hongrie à la fin du Moyen Âge: Γ exemple de la conférie »Mere de Miséricorde« dç. Bardejov (1449-1525). Le Moyen Âge 106. (2000) 347-368. 46 A korabeli vallási rendszer e fontos területeiről monográfiák is születtek. Rubin Miri·. Corpus Christi. The Eucharist in Late Medieval Culture. Cambridge, 1991. A fülbegyónás gyakorlatának gazdag irodalmából 1. Martin Ohst: Pflichtbeichte: Untersuchungen zum Busswesen in Hohen und Späten Mittelalter. Tübingen, 1996. (Beiträge zur historischen Theologie 89.).; Jacques Le Goff: The Birth of Purgatory. Aldershot, 1984. A purgatóriumhoz kapcsolódó képzetekre 1. még Eamon Duffy. Stripping off the Altars: Traditional Religion in England 1400-1580. New Haven, 1992. 338-354. (The Pains of Purgatory) 47 L. pl. Temësvàri Pelbárt: Sermones Pomerii. [RMK III. passim, 1486-1521.) Pomerium de Sanctis. Pal's Hyemalis, 3., L.: „omnis Christianus in extremo iudicio iudicabitur de operibus misericordie". Pomerium Quadragesimalium, I., 5., U: „plus facit misericordiam deus ad unicam veram penitentiam quam faceret ad intercessiones omnium sanctorum. Nam si unus homo in pecto mortali existens nollet penitere, tali deus peccata non dimitteret etiam si omnes sancti et Beata virgo pro illo intercederent." 48 Vö. pl. Burgess Clive: The Parish, Church and the Laity in Late Medieval Bristol. Bristol, 1992. (The Bristol Branch of the Historical Association, Local History Pamphlets 80.) 4-6.
