Századok – 2004

Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 817 nagyvezírnél, és tiltakozott a magyarok jelenléte ellen. Akkor a nagyvezír azt állította, hogy ő nem tud róluk semmit, viszont a Portának vallási kötelessége, hogy a hozzá fordulókat felkarolja. Talman kért még passust arra, hogy Rabutin, az erdélyi császári csapatok parancsnoka a török birodalom területén vonulhasson ki Erdélyből Péterváradig. Ezt nem engedték meg neki. Ezután Pápai János titkos írással a Mavrocordatoval (Scerlettel) folyt tárgyalását ismerteti, amelyben Henter megbízatására is kitért. Amikor a kethüda elé kerültek, megkérdezték Hentertől, hogy az egész Erdélyt bírja-e a fejedelem? Az erdélyi követ nem állított valótlant, bevallotta, hogy Brassóban és Szebenben Rabutin emberei vannak. De az ország hű a fejedelemhez, csak a császári sereg megjelenése miatt „kéntelenségbül engedelemeskedtek a németek, " de a rendek „statusok " a fejedelem hűsége alatt vannak. Majd „proponálta röviden Henter uram a solemnis keveteknek admissiojok iránt a Felséged s' statusok kívánságát, felelt a Tihaja a mely leveleket hoztál a Fejedelemtől s' az ország statusitól, azokban readrelegálnak, hogy szavaidnak hitelt adgyunk, Szod a volt a mint megertettuk, hogy solemnis követek jöhessenek, azt kerdem meg is, a Fejedelem birja-e egeszen Erdélyt, Felelt Henter Uram, azt nem mondhatom, mert a nemet birja Brassót, Szebent, Fogarast, mi mondtuk (Pápai és Horváth), ha szabad szólnunk, bővebben ezen dologban sáliunk, tudjuk jol, tudgya a F. Porta a midőn Bocskai, Bethlen Gábor, s' több Fejedelmek aztan is recuraltanak a Portahoz, minek előtte egesszen birtak volna is Erdélyt, s' azon varosokat a Porta annualt kívánságoknak s' protegalta. Felelt a Tihaja, most más idő vagyon, akkor más volt, mert birta a Porta Budát, a mi hitünknek Canona azt tartya, hogy 142/ ollyan Fejedelemtül acceptaljunk követeket, amely Fejedelem szabadon regnal mas compos sessiojan (saját birtokán) kívül, mert egy fejedelemseg abban áll, hogy annak jurisdictiojaban legyen az ország absolutum dominiuma legyen oly követeknek az ő rendes becsületeket meg kel adnunk, eleikben kel pompával küldenünk excipialnunk kell, illy allapotyaban penig az orszagnak fejedelemnek jövendő követsegnek a becsületet meg nem adhatnank, melly nem illenék, mindazonáltal, minthogy Constantinapoly messze vagyon a Fejedelemtül, parancsolatya vagyon N: Fejervari Basanak, a Fejedelemmel akar szóval, akar level által correspondeallyon, közel vágynák egymáshoz, Szüntelen a Portat tudosicsa, job leszen a Fejedelemnek a N. Fejervari Pasaval correspondenter lenni. Míg Isten a dolgokat is jobra adgya es mind nekünk, mind a Fejedelemnek job modunk leszen a beszelgetesben, az alatt is akar titkon, akar nyilvá való dolgát communicallya a Nand: Fejervari Pasaval a Fejedelem, az hol is ertyük a Fejedelemnek meg hit embere vagyon sőt ti is ha mit it proponáltok, meg halgatunk, mert ugyanis ez illy nagy dolgokban gradatim kell procedalnunk, melly a Fejedelemnek /43a/ is job leszen." Ugyanakkor érdekes megjegyzést hagyott hátra Henter a tihájáról, akiről egyelőre többet nem tudunk: ,Meg tetszik hogy magyar ez a tihaja, mert ugyan latatot magahoz kapcsolni bennünket, adná az Isten, ne változnék, ez többet ér a vezérinél, mivel tudós ember". Tervezték a követek, hogy még kieszközölnek a tihájától egy titkos találkozót. Voltak a nisándzsinál, aki megadta a tihája feleletét, miszerint „nem absulutus Fejedelem addig, míg egésszen nem birja Erdélyt, mondotta" Nyugtatta a nisándzsi őket, hogy nem volt felesleges a fáradozásuk és a Portai kinnlétük, meglesz az eredménye. Bízzanak a nándorfehérvári pasában. A török császár ismerte minden eddigi felterjesztésüket (propositio), szóról szór.