Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
816 PAPP SÁNDOR alakítani a fejedelem a Portával. János király I. Szülejmántól kapott állítólagos szerződéslevelével már eddig is nagyon sokat foglalkoztam, eddig csak latin példányait ismertem, ez az első magyar nyelvű változat. Korábbi munkáimban azt próbáltam bizonyítani, hogy ez az irat egy hamisítvány, amelyet valószínűleg János király magyar kancelláriáján készítettek 1530-ban az 1528-ban megkötött török-magyar szerződéslevél szövegrészleteinek felhasználásával. Abból a célból született, hogy a magyar rendeket, melyek még mindig Habsburg Ferdinándhoz ragaszkodtak, átcsábítsák Szapolyaihoz a szultán segítségét biztosító ígérettel.95 Bocskai István 1605-ben, a II. Rudolf császár elleni felkelés második évében követséget küldött a Portára, hogy kialakítsák a Habsburg Birodalomtól elszakadó Magyarország és Erdély új státusát. A Szapolyai-féle Magyar Királyság korábbi keretei éledtek fel, tehát az egész országra kiterjedt volna az oszmán vazallusi befolyás.96 Benda Kálmán az illető okmányokról nem tudott,9 7 s nekem is csak az egyiket sikerült megtalálnom, az állítólagos szülejmáni ahdnámét.98 Bocskai követutasítása még mindig nem került elő, viszont ismert követeinek részletes jelentése, amelyből az utasítás tartalma szépen levezethető. Csak utalni kívánok arra, hogy magának Bocskainak a követei is magukkal vitték Szülejmán szultán ahdnáméját — vagyis a fent említett hamis iratot — a Portára. Nagy hatása természetesen nem volt, hiszen a Bocskainak kiadott szultáni szerződéslevél nem a hamisítvány szerint készült el. Mivel a Bocskai-féle követutasítás és a szülejmáni ahdnáme 1605-ben is együtt bukkan fel, azt mutatja, hogy Rákóczi fejedelem kikutattatta a levéltárból az akkori követség iratanyagát, s azt küldte el Konstantinápolyba. Henter Mihály novemberig nem tudott semmit sem elintézni az oszmán fővárosban, s ekkor már a visszarendeléséről írt neki a fejedelem,99 azonban még a jövő év júniusáig kint maradt. Csak januárban tudott a portai főtolmáccsal, Mavrocordatoval egy audienciát kieszközölni, de nem a nagyvezírnél, csak annak a tihájájánál. Hiába hivatkozott az erdélyi követ arra, hogy országa továbbra is elismeri a szultáni felségjogait hazája felett, és ők hajlandók ismét visszatérni a Porta hűsége alá, s az ünnepélyes követség már készen várja az indulást, a válasz halogató s egyben elutasító volt.100 Néhány hónap múlva egy újabb audiencián a nagyvezír tihájája világosan kifejtette, hogy a Porta elutasította Henter javaslatát, sőt, az egész további tárgyalást a nándorfehérvári pasa jogkörébe helyezték át, arra hivatkozva, hogy Konstantinápoly messze van Magyarországtól. 1708 májusában Rákóczi emberei még mindig csak a nagyvezír kethüdájához tudták eljuttatni az ügyet. A magyar és erdélyi követjelentések világosan mutatják a török politikai erők magatartását. A követek ismertették a fejedelemmel, hogy Talman járt a 95 Papp, Sándor: Die Verleihungs-, Bekräftigungs- und Vertragsurkunden der Osraanen für Ungarn und Siebenbürgen. Eine quellenkritische Untersuchung. Wien, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2003. 27-51; 149-158. 96 Papp, 2003, 125-128.; Papp Sándor: Török-magyar tárgyalások és szerződéskötés 1605-ben. História Manet, Demény Lajos Emlékkönyv. Bucure§ti, 2001. 119-135.; Csonka Ferenc - Szakály Ferenc: Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Budapest, Európa Kiadó, 1988. 159-169. 97 Ráday II., 153:2. 98 MOL Rákóczi szbh-lt. G15. 3. Caps. A/l. Literae Missilis Turcicae, fasc. 19. fol. 28-29. 99 Ráday II., 324. 1707. 11. 03. 100 Pápai, 1963. 245. 1708. 01. 02.
