Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 815 avagy azokkal más egyéb uton tractálni és végezni egymásnak híre, akarattya és consensusa nélkül szabados ne lehessem,".9 0 Sokkal inkább az, hogy bizonytalan volt, vajon elfogadják-e a hivatalos követséget a Portán. Ennél a pontnál rövid ideig el kell időznünk, hiszen a történelmi tudat úgy tartja, hogy Rákóczi erdélyi fejedelemként sem kereste a szorosabb török kapcsolatokat. Büszkén írja a Vallomásokban: „Fejedelemséget nem a Portától kaptam, és nem is álltam soha védelme alatt."9 1 Az erdélyi trónralépése előtt, 1707 áprilisában Marosvásárhelyen találkozott az erdélyi főrangúakkal, hogy megegyezzenek a hitlevél feltételeiben, amelyre meg kellett esküdnie. Itt említi a két öreg Barcsai fivért, akik az elmúlt idők régi történeteit mesélték, s nem értették meg a jelen helyzetet.92 Valószínűsíthető, hogy az említett két öregúr is úgy látta jónak, hogy a fejedelmi trón megszerzése után el kell ismertetni magát a Portával, ahogy az ősei is tették. Bár a fejedelem később nem kívánta a nyilvánosság elé tárni a török hatalommal fennállott viszonyát, a forrásokból világosan kitűnik, hogy ő is elképzelhetőnek tartotta Erdély visszatérését a szultánok uralma alá, s kérte a fejedelemsége megerősítését is. Az ünnepélyes erdélyi követség feladata az lett volna, hogy létrehozza a korábban fennállott vazallusi viszonyt. A konstantinápolyi ügyvivők Mavrocordatotól kérdezték meg, hogy elfogadja-e a török udvar az ünnepélyes követséget (solennis legatio), melyre azt válaszolták, hogy nem, egyelőre csak titkos követ (secretus legátus) menjen.9 3 Rákóczi 1707 áprilisában bejelentette a konstantinápolyi ágenseinek, hogy a nagyvezír válaszából látja, az erdélyi követség beküldését nem tartják jó ötletnek a Portán. Ezért a székely Henter Mihályt indította Konstantinápolyba titkos követként. A megbízásáról nem volt szabad senkit sem tájékoztatni, Henter csak a nagyvezír előtt fejthette ki a magyar diplomácia álláspontját. Az erdélyi secretus legátus elküldése egyfajta próbakőnek minősíthető: ha az ekkor beterjesztett magyar terveket támogatja a Porta, akkor azonnal küldeni lehet a díszes küldöttséget is, ha nem, akkor ebből végképp elválik, hogy mennyire lehet a törökök támogatásában bízni.9 4 A tárgyalások folytatása érdekében, s a nagyobb nyomaték kedvéért Rákóczi két olyan okmányt is mellékelt az egyik leveléhez, amelyet a korábbi török-magyar kapcsolatok alapdokumentumainak tartottak. Ezekről feltétlenül meg kell emlékeznünk. Az első I. Szülejmán szultán Szapolyai János magyar királynak tett esküvésének a másolata magyar fordításban; a második Bocskai István 1605-ös követutasítása. A két okmány felbukkanása különleges jelentőséggel bír, hiszen az ezekre való hivatkozás is arra utal, hogy milyen viszonyt akart ki-90 Ráday I, 534-535. Érsekújvár, 1706. 05. 19. 91 Rákóczi Ferenc·. Vallomások, Emlékiratok. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, [Magyar Remekírók] 1979. 593. 92 Rákóczi, 1979. 352. 93 Ráday II., 150. II. Rákóczi Ferenc 1706. 10. 20-án és 10. 12-én írt sorait 12. 27-én kapták a követek meg, amelyben szólt az ünnepélyes követség küldéséről. A magyar követek 1707. 01. 05-én kérték Mavrocordatot, hogy szerezzen útlevelet a nagyvezírtől számukra.; Pápai, 1963. 29. 1707. 03. 29.; A követek érezték, hogy csalódást okoztak a fejedelmüknek, ezért 1707. 03. 29-én azzal vigasztalták, hogy bár a szultáni udvar nem fogadta el őket hivatalos követnek, illetve ahdnámét sem állított ki a magyarok számára, ők, a követek mégis sok ármányt el tudtak hárítani, s a török mégis jóindulatúan állt az ügyük mellett, melyet „Nagyságod athname fizetés nélkül oonsequalta azt a Fényes Portán, amit néhai fejedelemek az által." Ráday II., 276-279. 94 Ráday II., 152-153. II. Rákóczi Ferenc levele a portai követekhez, 1707. 04. 12.