Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
814 PAPP SÁNDOR megszálló Habsburg-hadsereg parancsnoka döntött.8 6 A szabadságharc alatt Erdélyben soha sem szűnt meg teljesen a Habsburg katonai jelenlét, bár időnként csak Nagyszeben környékére terjedt ki. Az erdélyi kuruc érzelmű rendek II. Rákóczi Ferencet még 1704-ben megválasztották fejedelemnek, aki el is akarta foglalni a trónját, de a zsibói völgyben lezajlott szerencsétlen kimenetelű ütközet (1705. 11. II.)8 ' után erre jó ideig nem is gondolhatott. Ez nem jelentette azt, hogy ne használja az őseitől örökölt erdélyi fejedelmi titulust, illetve azt sem, hogy az erdélyi hívei a máramarosi Huszton összegyűlvén ne tartsanak erdélyi országgyűlést. Az erdélyi rendek nagyon fontos államjogi kérdéssel foglalkoztak, Erdély és Magyarország újraegyesítését készítették elő államszövetség formájában. Természetesnek tűnt azonban az is, hogy a saját országrészükből követséget küldenek a Portára, a fejedelmi kor hagyományaira építve. 1706 márciusában már össze is állt a három erdélyi nemzet képviselőiből álló követség, s kijelölték az új kapithia, Gyulai Sándor személyét is.88 Az országgyűlés határozata szólt a törökkel fennálló viszonyról is, melynek sorai igen jól tükrözik az erdélyiek vélekedését: ,/ími a' Török allapottyában való Szövettségbeli megh edgyezést illeti, nem lehet nehézségére a' Nemess Magjar Országi Statusoknak, hogy Instructionk ellen az iránt most mingy árt magunktul nem resolvalhattunk (szabadíthatjuk fel), holott a' megh nevezett Huszthi Gyűlésben a' Titulált Követ urak altalis az Ausztriai Ház ellen projektáltatott vala a' Propositio, mind azon altal, olly móddal adhattyuk ki ebben is, a' Nemess Erdélyi Statusoknak elméjét, hogy a' Török Portának, jobbágyságában nem kivánnyak vetni magokat, hanem azt világossan expectorálják (szívből kívánják), hogy Késszebbek légyenek in extrenitate a' Török Birodalma alá menni s' hajlani, Kit a Magyar Országiak részérül is reménlenek, mint Sem a jó Békességnek nem letelével az Ausztriai Kegyetlen Házat uralni, azt mindazonaltal hozzá adván, hogy ha jövendőben a' Magjar országi Király a' Statusokkal edgyütt, olly szövettséget Tessen az Erdélyi Rendekkel, hogy a' Török ellen is meg oltalmazza, semmit sem kételkedünk, hogj abbeli szövettségét meg erőssiteni Készek ne legyenek és ez iránt is a' Köz hadakozásra ne obligállyák (kötelezzék) magokat,"89 A sorokból tehát kiderül, az erdélyi rendek elfogadták az Oszmán Birodalom főségét, sőt ezt hagyományaikból adódóan reálisnak is tartották, semminthogy elismerjék a Habsburg-uralmat Magyarország felett. Ünnepélyes követséget még sem indított a fejedelem a Portára. Ezt nem az Erdély és Magyarország között nemsokkal később írásba foglalt államközi szerződés szelleme akadályozta, hiszen ennek utolsó pontja csak azt kötötte ki, hogy a konfóderált országrészek csak egymás tájékoztatása mellett kezdhetnek külpolitikai lépésekhez: „Ennekfelette állandóképpen el végeztetik, hogy az össze szövetkezet feleknek sem a' török nemzethez sem más akarmely potentiakhoz is követséget küldeni 86 Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 191-306. 87 II. Rákóczi Ferenc levelet küldött a belgrádi pasának, amelyben a zsibói csata veszteségeit próbálja szépíteni, s a levélben tudósítja arról, hogy hamarosan ünnepélyes követséget kíván a Portára küldeni. MOL G 15 Rákóczi szabd.h.-lt. A 1. fasc. 19. fol. 39. A magyar diplomácia általánosságban csökkenteni akarta a vereség súlyát. Konstantinápolyba a Habsburg-követ közreműködése révén 1705. 12. 13-án terjedt el a vereség híre. Pápai, 1963. 60. 88 Ráday /., 496. 1706. 03. 15. 89 MOL. Rákóczi-szabh. lt. G 27. VI. a. fol. 211-212.
