Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 813 (Thierhütter) is 100 tallérhoz jutott. A magyar követ (der Deputierte) még aznap elment a francia követségre, onnan Mavrocordatohoz, hogy újabb instrukciókat szerezzen. A nevét nem tudta Talman, de azt állította róla, hogy tizenegynehány emberrel jött, és már korábban is látták a Portán. Másnap telhiszt (a szultánnak szóló felterjesztést) készített a nagyvezír, és átküldött vele 10 000 aranyat a padisahhoz, a többi ajándékot pedig elosztották az előkelők között. A szultán anyjának is küldtek a kizlar agán (a fekete eunuchok vezetőjén) keresztül egy kis pénzt, aki maga is hozzájutott néhány ezer tallérhoz. Talman titkos informátorai azt állították, hogy ezen a pénzen keresztül, amit 80 ezer aranyra tettek, megnyerték a magyarok és a franciák a Porta minden számottevő méltósága jóindulatát. Visszahívták a követet, akivel arról beszéltek, hogy Erdélyt könnyen meg lehetne szállni, ahol a várakban csak gyenge császári őrség található. Hosszasan beszéltek erről a portai miniszterek, majd döntés nélkül oszlottak fel. Néhány nap múlva (1706. 10. 8.) visszahívták a magyar urat, aki ekkor török ruhában jött. Megparancsolták, hogy úgy viselkedjen, hogy ne lehessen kifigyelni. Az ügyeket pedig a nagyvezír tihájája tartotta a kezében. Talman megkísérelte a magyarok s a franciák ügyeskedését megakadályozni, szoros kapcsolatot tartott a holland és az angol követtel. Vele, és az aleppoi angol konzullal kiegészülve, harmadikán Kurucsesménél, a Fekete-tengerből eredő csatornánál találkozott. (Feltételezhető, hogy ez nem más, mint a Boszporusz). Érdekes, ahogy megjegyzi, hogy bár maga a császári udvar nincs a legjobb viszonyban Angliával és Hollandiával, az ő kapcsolatai a Portára küldött követekkel nem is lehetnének jobbak. A nagyvezír is küldött hozzá két törököt, hogy megtudja, mi történt a kurucsesmei találkozón. Az angol követ úgy véli, hogy pénzzel vissza lehet szerezni a portai miniszterek jóindulatát.84 Jelen esetben fellebenthető a fátyol arról, hogy mi is történt valójában. Pápai János a naplójában megemlítette, hogy 1706 októberének elején rendszeresen érdeklődtek a nagyvezír kethüdájánál (tihája), hogy a korábbi felterjesztéseikre mi a válasz. Egyszer csak egy olyan levelet kaptak a francia követtől, hogy a ,,méltóságos fejedelemnek titkosan itt követei vágynák s már a minisztereknél is voltak, kénesőt is hoztak''. Sajnos a hír nem volt igaz, Pápai elmondta, hogy csak görög kereskedők jöttek Magyarországról, akik lovat és egyéb dolgokat vettek. A francia orátor ekkor elmondta, hogy Mavrocordato meglátogatta a nagyvezír nevében az internunciust, Kristóf Ignaz von Guarient, aki mérges volt a portai tolmácsra. Ebből arra következtethetünk, hogy jelen esetben a dezinformáció eszközével a nagyvezír élt, s a különben kettősügynök Mavrocordatón keresztül ültette el a félelmet a konstantinápolyi császári rezidencián.85 Hamarosan egy újabb kérdés merült fel, az erdélyi fejedelemség jogi státusza, amely a szultáni udvart ismét válaszadásra késztette. A bevezetőben említettem, hogy az erdélyi állam a török hódítás hatására megszületett képződmény, amely az oszmán hatalom visszahúzódásával meg is szűnt. A Habsburg-kormány -zat külön kezelte Magyarországtól, s a Guberniumon keresztül fenntartották a fejedelmi kor intézményeit, de közvetlenül Bécs alá rendelve, s a legtöbb ügyben a 84 ÖStA HHStA Türkei I, (Turcica) Karton 177 Konv. 2 (1706) fol. 182-196. 1706. 10. 25.Talman relatiója. praes. 1706. 11. 18. 85 Pápai, 1963. 188-189.
