Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
812 PAPP SÁNDOR fordításban. Ezeket az 1706. augusztus elsején írt jelentéséhez mellékelte Talman.80 Kérdéseket vet fel az a tény, hogy a magyar követek miért vetették fel ismét az oroszok elleni támadás ügyét a Portán, amikor már megindultak Rákóczi tárgyalásai I. Péterrel, s a megállapodás lehetősége adott volt. Az orosz cár felajánlotta Rákóczi Ferencnek, hogy foglalja el Stanislaus Leszczyhski lengyel király trónját.81 Vajon tudott-e az orosz külpolitika arról, hogy a leendő szövetséges Konstantinápolyban még mindig úgy tárgyaltatja az ügyeket, mintha a magyarok érdekében állna az Oszmán Birodalom Oroszország elleni támadása? A propozíciók ügye lassan haladt előre, de 1706. február első napjaiban mégis a nagyvezír elé került, aki átadta a díván titkárok vezetőjének, a reiszülküttábnak - akit a magyarok csak cancellariusnak neveztek azért, hogy az „archívumból avagy tefterbül, mint voltanak a régi athnámék s micsoda modalitással adttattak ki, investigálván, ahhoz képest tudhasson lument adni ezen mostani propositionk iránt is." A nagyvezír ekkori tájékozódása arra utal, hogy mindez ideig komolyan nem kerülhetett az ügy a díván elé, így az egyéb elfoglaltsága miatt még nem tárgyalta a magyar tervezetet.82 Hamarosan új szerepcsere történt a birodalom irányításában, az új nagyvezír Csorlulu Ali pasa (1706. 05. 03. - 1710. 06. 16.), egy 33 éves fiatalember lett. Ez azt jelentette, hogy Rákóczi emberei eddigi részeredményei egycsapásra szertefoszlottak, újra kellett kezdeni a török hatalmasságok körbeudvarlását. A fejedelem gratulált az új nagyvezírnek, és kérte jóindulatát a nemzet ausztriai ház elleni küzdelmében, hivatkozva arra, hogy az Oszmán Birodalom és a magyarok korábbi barátsága feledésbe ne merüljön (eski dostluk ferâmûç buyurulmayub). A fejedelem levele szokás szerint latinul íródott, amelyet az erdélyi házban fordítottak törökre, s 1706. szeptember 20-án bevezették a szultáni díván másolati könyvébe, a mühimme defteribe is.83 Ez a tény arra utal, hogy az új nagyvezír szintén napirenden tartotta a magyar ügyet a Portán. A török birodalom passzivitása ellenére időnként olyan hírek is felröppentek, amelyek ideig-óráig izgalomban tartották mind a Habsburg Birodalom állandó követét, mind a bécsi politikai életet. Ilyen volt az a hamis hír, amelyet Talman 1706. október végén indított útjára. Az alábbi történet annyira regényes, hogy mai szemmel érthetetlen, hogy miként adhatott neki hitelt az osztrák portai követ. Egy magyar úr állítólag nagy titokban és álruhában bejutott a nagyvezír audienciájára, aki ott levette a szegényes öltözékét, és egy kövekkel kirakott süveget vett fel. Elmondta, hogy a magyarok mindig hűek voltak a szultánhoz, és ma is azok, 400 000 tallért ígért a segítségért, és annyi aranyport és tallért hozott, hogy amikor a nagyvezír elosztotta azt, egy egyszerű ajtónálló 80 ÖStA HHStA Türkei I, (Turcica) Karton 177 Konv 2. (1706). fol. 2-3. 1706. 03. 23. Rákóczi ágenseinek, „Papay et Horuath" Memoriale-ja a Portára. Proggrettato perà secondo l'opinione de quello me l'ha eonfidato dallAmbassador di Francia, col Ruzzini. Hurmuzaki, Documente VI. 32-33. és fol. 4-6. 1706. 04. 23. Pápay és Horváth Memoriale-ja a Portára. Francia követségből, Huzmuzaki, Documente VI. 34-35. 81 Benda Kálmán - Maksay Ferenc: Ráday Pál iratai, (továbbiakban: Ráday II.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961. 208-274. 82 Pápai, 1963. 79. 1706. 02. 05.; 83, 1706. 02. 14. 83 Ráday 1., 627. Újvár, 1706. 07. 10. Ad magnum vezirium. Refik, Ahmed: Memâliki 'Osmânîyede krâl Râkoçî ve tevâbi'i (1109-1154). Istanbul, 1333 (A.H.) 14-15.; BOA Mühimme defteri Nr. 115. 716.
