Századok – 2004

Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 795 ban olyanok finnyáskodásának minősíthetjük, akiket a szerencséjük távol tartott az Oszmán Birodalom határaitól. Ezek a politikai körök nem ismerték azokat a kényszerítő tényezőket, amelyek a mindennapi életet meghatározták Európának ebben a felében. Bercsényi nyilatkozata a török szövetség ellen kettős céllal íródott: egyrészt fel akarta kelteni a francia király lelkiismeretét, hogy ne dobja oda a magyar ügyet a portai politika kényének; másrészt azoknak a magyaroknak szólt, akik valóban megszenvedték a török hódoltságot, vagy elkerülvén azt, mindig a legrosszabbat hallották róla. Köztük valóban nem lehetett mozgósító ereje a török szövetségnek az ellen a Habsburg császár ellen, aki nemrég szabadította fel a hazájukat.5 Benda Kálmán, aki mintaszerű tanulmányában értékelte a szabadságharc első éveinek török kapcsolatait, nagyon jelentéktelennek érezte a magyar tervekben az oszmán elemet. Pedig Bercsényi az ország egy régiójára, Erdélyre nézve elég határozott elképzelést vetett papírra, melynek az a lényege, hogy a karlócai békeszerződés vesztese, Thököly Imre, akit név szerint is megemlítettek a megállapodásban — miszerint el kellett hagynia korábbi szálláshelyét Isztambulban, és a Márvány-tenger ázsiai oldalán, Iznikben kapott haláláig egy kis birtokot —, hallgatólagos török támogatással jöjjön vissza Erdélybe. Az emlékirat szerzője nem látta kivitelezhetőnek a szabadságharc ügyét a Porta Erdélyre, de nem Magyarországra irányuló támogatása nélkül.6

Rákóczi egy régi kurucot, Szentiványi Sándort küldte Thökölyhez, hogy felszólítsa a visszatérésre. Az öreg fejedelem azonban nem tartotta kivitelezhetőnek ezt, mert nem volt hozzá meg a portai szándék.7 Az Oszmán Birodalom belső viszonyai valóban nem nevezhetők kedvezőnek a magyai' szabadságharc szempontjából. A birodalom vezetése minden külügyi konfliktust kerülni próbált. Az orosz határ a Krím-félsziget felől bizonytalan volt, bármikor kitörhetett a háború. így aztán semmit sem kívánt jobban, mit békét a Esze Tamás - Maksay Ferenc - Pap, László (Szerk.): Ráday Pál iratai 1703-1706. Ráday Pál iratai I. (továbbiakban: Ráday /.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955. 160. 5 A török határvidéken álló keresztény országok, Magyarország, Lengyelország már a 14. századtól békeszerződéseket kötöttek határozott időre, míg az itáliai kereskedő-köztársaságok még korábban kereskedelmi és politikai megállapodásokat kötöttek a Portával: Papp, Sándor: Türk-Macar Diplomatik Münasebetleri Ba§langiçtan Ortaçag Macar Kralligi Dü§mesine Kadar. (Szerk.: Yard. Doç. Gokçe, Turan) Izmir, 8-10. April 1999, Türk Ocaklan Izmir Çubesi 91-107.; Theunissen, Hans Peter Alexander: Ottoman Venetian Diplomatics: the Ahdnames. The Historical Background and the Development of Categhory of Political-Commercial Instruments together with an Annotated Edition of Corpus of Relevant Documents. (Dok. Dissert, an der Univ. Utrecht) 1991.; Kolodziejczyk, Dariusz: Ottoman-Polnish Diplomatic Relations (Ιδ^-ΐδ"' Century). An Annotated Edition of'Ahdnames and Other Documents. Leiden-Boston-Köln, 2000.; Papp, Sándor: Christian Vassals on the Northwest Border of the Ottoman Empire. The Turcs Tom. 3. Ottomans Ankara, Yeni Türkiye Publications 719-730.; Papp, Sándor: Eflak ve Bogdan Voyvodalarinin Ahidnameleri üzerine bir inceleme: Osmanli ímparatorlugu'nun Kuzeybati Hududundaki Hnistiyan Vassal Ülkeleri. Türkler 10. cild. Ankara, 2002. 744^753. Yeni Türkiye Yayinlan; Papp, Sándor: Keresztény vazallusok az Oszmán Birodalom észak-nyugati határainál (Diplomatikai vizsgálat a román vajdák szultáni 'ahdnâméi körül). Aetas 17 (2002/1) 67-96.; Zachariadou, E.: Trade and Crusade. Venetian Crete and the Emirates of Menteshe and Aydin. (1300-1415.) 1983. Venice; A francia király, I. Ferenc 1536-ban kötött olyan megállapodást I. Szülejmánnal, melynek a kereskedés mellett Habsburg-ellenes elemei is voltak. Matuz, Josef: A propos de la validité des capitulations de 1536 entre l'Empire ottoman et la France. Turcica 24 (1992) 183-192.; A közös érdeklődést mutatja, hogy a 16. században török nyelvre fordítottak egy francia munkát, mely a korábbi francia királyok történetét mutatja be az oszmán olvasóknak. Baque-Grammont, Jean-Louis: La première histoire de France en turc ottoman. Croniques des padichahs de France 1572. Istanbul, 1997. l'Harmattan 215. Varia Turcica XXX. 6 Benda, 1962. 191. 7 Benda, 1962. 192.