Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
78 HONVÁRI JÁNOS Tényleges ellenszegülésre nagyon kevés helyen került sor, a Szabolcs megyei Nyírábrány községben a felvásárló bizottságot „botokkal a községből kizavarták". Somogy megyében a „kulákok" a felvásárló bizottság elől a gépeket olyan községbe szállította át, ahol már járt a bizottság. A legtöbb helyen azonban tehetetlenül és leplezetlen dühvel tudomásul vették vagyonuk utolsó darabjának elvesztését, legfeljebb néhány gépalkatrészt, másra is használható tartozékot (hajtószíj, mérleg) igyekeztek jobb időkre átmenteni. A bizottságok legnagyobb megdöbbenésére egyes helyeken a tanácsok is védték a „kulák" géptulajdonosokat. Veréb községben (Veszprém megye) a tanácselnök egy 32 tagú „kulák" gépegyesületet szövetkezetnek tüntetett fel, így próbálta meg gépeik felvásárlását megakadályozni. A Szolnok megyei Mesterszálláson az egyik „kulák" gépét nem akarta átadni, a tanács pedig — annak ellenére, hogy az illetőnek 2000 Ft adóhátraléka volt — „megtagadta a kulák gépeinek zálogolását". Ősagárd községben (Nógrád megye) a községi tanács nem engedte a már felvásárolt gépeket elszállítani. Egyes állami gazdaságok, erdőgazdaságok 3-5-szörös áron a gépállomások elől vásárolták fel a traktorokat és más gépeket.17 5 Másutt a tszcs-k próbálták a felvásárlás elől menekíteni a gépeket azzal, hogy a tulajdonost eszközeivel együtt felvették a közös gazdaságba.17 6 Ezek az utócsatározások azonban eredménytelenek maradtak, és 1952 végére Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a mezőgazdasági magángéptulajdon, a gépek az állami szektorba kerültek.17 7 Egy későbbi kimutatás szerint az akció technikai részleteit lebonyolító mezőgazdasági gépjavító vállalatok 3079 erőgépet, 3792 cséplőgépet, 412 aratógépet, 647 kazalozót stb. „vettek" meg összesen 18 350 000 Ft-ért (aminek természetesen a tűlnyomó többségét az adóhátralékba tudták be).17 8 1953-tól magántulajdonban csak egészen kivételes esetben maradt traktor és cséplőgép. Mindössze három olyan esetről tudok (a valóságban nyilván több lehetett), amikor magánosok nagygéppel rendelkeztek a felvásárlás, felajánlás, konfiskálás után. Mezei Lajos tiszadobi lakos a „felvásárlást" azzal kerülte el, hogy traktorát és cséplőgépét bevitte a helyi Haladás Tszcs-be. A szövetkezet 1953 nyarán feloszlott, Mezei a garnitúrát visszakapta és bércséplést végzett vele. Gépét többször megpróbálták felvásárolni, a tulajdonos azonban kijelentette, hogy „ha viszik, vigyék el úgy, de ő nem ajánlja fel megvételre, ő csépelni akar vele, mint magántulajdonos".17 9 Erőgéppel rendelkezett még Osváth Péter és Zságer Mihály csongrádi lakos is. Gépeik elvételét azzal kerülték el, hogy az egyik az akció alatt generáljavítás alatt állt, a másik pedig a Csongrádi Bútorgyárban szellőzőberendezést hajtott. A Földművelésügyi Minisztérium 1954-ben a nyílt konfiskálást már 175 Az FM kifogásolta, hogy egyes állami gazdaságok a bizottságok orra elől, , jó pénzért" magángépeket vásároltak fel és ezzel „konkurenciát" teremtettek a gépállomásoknak Pedig a Népgazdasági Tanács határozata értelmében magánkézben lévő gépeket készpénzért csak az FM gépfelvásárló csoportja vásárolhatott. (MOL XIX-K-l-x 61. doboz. 1952. október 21-i feljegyzés.) 176 MOL-M 276. f. 93/407. őe. MDP KV MGO 1952. október 15-i feljegyzése a magánszektortól való gépfelvásárlás állásáról 177 1 953 nyara volt az első olyan szezon, amikor magángépek már nem csépeltek Magyarországon. (Gépállomás, 1953. június 10. 6. sz.) 178 MOL XIX-K-l-c 45. doboz. Az FM 1957. március 1-jei ülése. 179 MOL XIX-K-l-x 163., 176., 189. doboz.
