Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
A MEZŐGAZDASÁGI NAGYGÉPEK ÁLLAMI MONOPÓLIUMA... 79 nem vállalta, csak önkéntes felajánlást tudott elképzelni. Szőke Mátyás miniszterhelyettes — aki az agrártárcánál a gépmonopólium legfőbb élharcosának számított — kijelentette, hogy „az eddig ismert esetek még nem teszik szükségessé, hogy a gépek felvásárlására jogszabályi intézkedés történjék. Fontosnak tartom ellenben, hogy bércséplésre iparengedélyt ne adjanak ki, az erőgéphez pedig legfeljebb annyi üzemanyagot adjanak, amennyi az erőgéptulajdonos saját ingatlanainak megműveléséhez szükséges. Véleményem szerint ezzel elérhető, hogy a tulajdonosok a birtokukban levő erő- és cséplőgépeket a gépállomások részére önként megvételre felajánlják."18 0 Azt talán mondanom sem kell, hogy itt nem egyenlő felek között történő szabályos adásvétel, hanem államosítás történt. (Bár a hatalom 1953 nyara után, amikor az érintettek tömegesen kérték vissza államosított gépeiket, illetve annak valóságos árát, gátlástalanul arra hivatkozva utasította el a kártérítési kérelmeket, hogy szabályos adásvétel történt, kártérítésnek helye nincs.) Találunk olyan adásvételi szerződéseket, ahol az eladó aláírása egyáltalán nem szerepel.18 1 Ha valaki megtagadta az „adásvételi" szerződés aláírását, azzal a gép elvételét nem akadályozta meg. A bizalmas rendeletek szerint ebben az esetben a gépeket zálogolni kell és be kell tudni az adóba. 1952-re gyakorlatilag már minden gép le volt zálogolva.18 2 Tímár Vince endrődi lakos egyetlen kenyérkeresőjét 1953 tavaszán úgy államosították, hogy a bizottság közölte vele: egyénileg nem dolgozhat a Fordsonnal, üzemanyagot sem kap hozzá, az ár pedig, amit fizetnek érte, az 500 Ft. Végül megfenyegették, hogy ha nem hajlandó a gépet önként „eladni", akkor is elviszik, csak „legfeljebb karhatalommal".18 3 A felvásárolást elrendelő bizalmas Népgazdasági Tanácsi, Földművelésügyi Minisztériumi, Pénzügyminisztériumi rendeletek végrehajtására különféle szóbeli utasításokat adtak, amelyek teljes önkényeskedésre adtak lehetőséget. Annak el-180 MOL XIX-K-l-x 189. doboz. Szőke Mátyás miniszterhelyettes 1954. október 2-i jelentése Hegedűs Andrásnak. Az FM közbenjárására a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1953. évi 14. sz. törvényerejű rendelet alapján bérszántásra, bércséplésre nem lehetett iparengedélyt kiadni. (MOL XIX-K-l-x 190. doboz. Légrádi László mb. osztályvezető az AMG Tervosztályának, dátum nélkül. Lásd még uo. 163. doboz.) 181 A „vásárlásnak" ilyen szokatlan módját alkalmazták a Héki Kishaszonbérlők Gazdasági Csoportjával szemben is. A csoport 1941-ben alakult meg, amikor 84 agrárproletár kapott 600 hold földet a mezőhéki határban. Közösen használtak egy traktort és a hozzávaló munkagépeket, amit 1952 őszén a felvásárló bizottság az állam javára úgy „vásárolt meg", hogy a megállapodáson a csoport részéről senkinek sem szerepelt az aláírása, az R 30/35-ös traktort 1953. február 18-án ennek ellenére elszállították. (MOL XIX-K-l-x 180. doboz. Ifj. Kocsis Mihály 1954. március 26-i levele az FM-hez.) Hasonló eset történt Séllei Ferenccel is. (uo. 180. doboz. Séllei Ferenc 1954. január 14-i levele a Szabad Néphez.) E két esetre feltehetően azért derült fény, mert mindketten a Szabad Néphez (is) fordultak. 182 д gépfelvásárlásra vonatkozó rendelet előírta, hogy abban az esetben, ha a géptulajdonos az aláírást megtagadja, „mint lezálogolt vagyontárgyat az illetékes községi vagy városi Tanács Pénzügyi osztály (sic!) vezetője írja alá. Ugyanis a rendelet értelmében minden mezőgazdasági gép le volt zálogolva". (MOL XIX-K-l-x 180. doboz. Békés Megyei Tanács VB 1954. március 24-i levele a Könnyűipari Minisztériumhoz.) 183 MOL XIX-K-l-x 178. doboz. Tímár Vince 1954. február 3-i levele, az FM 1954. április 27-i válasza, illetve Tímár május 3-i viszontválasza.
