Századok – 2004

Történeti irodalom - Kockázat; polgár; geopolitika. Borsi-Kálmán Béla munkáiról (Ism.: A. Gergely András) III/757

757 TÖRTÉNETI IRODALOM tozták az uralkodó széles felségjogai. Simándi Irén a Szabad Európa Rádió megalakulásáról és 50-es évekbeli működéséről szól. Kiemelten foglalkozik a rétegműsorok szerkesztési irányelveivel. Rámutat, hogy a SZER elérte célját, mivel bemutatta a vasfüggöny mögötti valós helyzetet és a gondok okait. Somogyi Éva a magyar diplomaták 1867 és 1914 közötti házassági szokásait elemzi. A zömében arisztokrata hivatalnokok összmonarchia-identitásának a nemzeti kötődés legfeljebb sajátos szint kölcsönzött. A diplomáciai kar zárt elit jellege nem tette lehetővé, hogy a magyar politikai elitbe kerüljenek át tagjai. Soós István József nádornak az 1810-es rácvárosi tűzvész elfojtásában és a helyreállításban játszott szerepét taglalja. A nádor jól látta a kiváltó okokat és a szükséges anyagi segítség mértékét és módját. Szász Zoltán a 20. század eleji erdélyi birtokpolitikai vitákat elemzi. Rámutat, hogy már 1867 után felmerült az, hogyan tartsa meg földjét és gazdálkodjon szakszerűen az erdélyi magyar birtokosság. Ezzel párhuzamosan merült fel a nemzetiségi bankok állami ellenőrzése. A szerző a birtokpolitikai vitákat agrárius indíttatásúnak, s egyben útkeresésnek is tartja, ami elősegítette a realitásokkal való szembenézést. Székely Gábor A Monarchia utolsó külpolitikai és katonai sikere: Andrássy és a Novi-Bazar „megszállása" címmel írt tanulmányt a kötetbe. A szerző rámutat, hogy az 1878-as berlini kongresszus július 13-i dokumentumában szó volt a fenti területen helyőrségek létesítéséről és a török adminisztráció „alkalmatlansága" esetén „részleges megszállásról" is, azonban Andrássynak figyelembe kellett venni az orosz, a török és a balkáni érdekeket. Az aktust értékelve, elmondható, hogy a Monarchia csak viszonylagos nyugalmat tudott elérni. Székely György okleveles és historiográfiai anyagon nyugvó tanulmányában arra keres választ, ki volt Kasztrióta György, azaz Szkander bég. Az albán belső viszonyokat elemezve kiemeli, hogy a 15. században a nemesi nemzetségek ügyeibe az állam nem avatkozott bele. A földbirtokviszonyokban pedig együtt voltak jelen a bizánci, a latin, a közösségi és a török birtoklási formák. Az előbbiek alapján Szkander bég nagy hatalmú és idealizált népi hőssé vált. Székely György szerint inkább hihető, hogy ligafőnökként a szövetkezett seregek vezére volt. Tapolcai László írásában azt bizonyítja, a ledzianok törzsi szállásterületét, életmódját és regionális terjeszkedésüket vizsgálva, hogy a kora feudális lengyel államot ez a törzs és nem a polánok alapították. Urbán Aladár tanulmányában az 1848-ban Magyarországon megjelent nemzetiségi néplapokkal foglalkozik. Rámutat, hogy a népfelvilágosítás céljából kiindulva milyen szervek készítették elő a lapok megjelenését. A szerző részletesen elemzi a Nép Barátja c. lap magyar „főlapja" és a nemzetiségi nyelvű fordítások szerkesztési, engedélyeztetési és terjesztési kérdéseit. 1848 nyarától november végéig a néplapok sorsáról megbízható adatok vannak, a főváros elvesztését viszont csak a szlovák lap élte túl. A szerző a mellékelt függelékben közli a szlovák, a román, a horvát és a német változat könyvészeti és levéltári adatait, és írása végén részletes jegyzetekkel segíti a témában történő tájékozódást. Vadász Sándor az orosz-francia történeti periodikus kiadványnak, a Francia Évkönyvnek az MTA Könyvtárában fellelhető, 1958 és 1987 közötti 31 kötetét értékeli. Az orosz nyelvű, francia történeti tárgykörű kiadványban a következő témák szerepeltek: a francia-orosz kapcsolatok, a francia forradalom, az eszmetörténet, az agrártörténet és a Napóleonnal kapcsolatos publikációk. A historiográfiai elemzésből kiderül, hogy a két ország neves történészeit felvonultató, nívós sorozatról van szó. A bemutatott könyv végén Vida Istvánnak a forrásközlése kapott helyet A magyar külügyminisztériumi feljegyzés a béke-előkészítésről rendezett 1946. március 6-i pártközi értekezletről címmel. A szerző bevezető magyarázata és a tematikában eligazító jegyzetek között három dokumentum szerepel: a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek levele Gyöngyösi János külügyminiszternek, az utóbbi Nagy Ferenc miniszterelnökhöz intézett átirata és a külügyminisztérium feljegyzése a címbeli pártértekezletről. Kurunczi Jenő KOCKÁZAT, POLGÁR, GEOPOLITIKA Borsi-Kálmán Béla munkáiról Már különösebben alapos szakirodalmi forrásismeret nélkül is igen szembeszökő ténynek tűnik, hogy a külgazdaság, az energetika vagy a kisebbségpolitika is rendelkezik a hazai ágazati politikák intézményeivel, ezeknek megvannak apparátusaik és vezetőik is, sőt van jelentősebb politikatudományi elméleti hátterük is ... - a labdarúgásnak pedig nincsen diszciplínája. Van ugyan sportminisztérium, vannak „sportdiplomáciai" törekvések és sikerek - de nincs mindehhez alkalmazott politikatudományi tudásterület. Olimpiai aspirációink és Torgyán doktor regnálása óta